Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1894

A közetek szerint a következően lehet csoportosítani a Bakony kagylómész-képletét: a) 1) Sötét sziuii lemezes mészkő képezi a legmélyebb réteget. A mészkő mindenütt bitumines. Agyagtartalma néha igen nagy. Gyakran fehér, ritkábban rózsaszínű mészpát által vannak áthúzva. Nagyon jó rétegzettség tapasztalható mindenütt; csapásuk mindenütt éjszak-keletről délnyugatnak; dülésük éjszak nyugati. Palaeontologiailag nagyon rosszul van jellemezve ; csak rosszul megtartott Myophorakat, Naticellakat, és Geriliákat tartalmaz. Mindenütt az alpoukivüli „Rőth" egyenértékeire következik. 2) A kagylómész második, magasabban álló tagja dolomitból áll ; szürke, néha sárgás, ritkábban fehér, midőn a felső triaszi dolomithoz hasonlítható. Ritkán rétegzett. Szerves zárványokat csak ritkán tartalmaz. Böckh. meleghegyi dolomitnak nevezi ; jellemezve van az Amm. Balatonicussal és kis Entrochusokkal. Sz.-Istvánlól Meleghegyig terjed. Ezen dolomit valamint az előbbeni lemezes mészkő képezik a Bakony kagylómeszének legelterjedtebb tagját. 3) Említhető az alárendelt helyi eiőjövetelü forráshegyi bitumenes, dolomitos sárga márga, zárványokat teljesen nélkülöz. Ezen három tagja a kagylómésznek megfelel Sandberger alsó-Avellenkalkjáuak. 4) Világosabb és sötétebb színű szürke, néha barna márgás mészkövek a felsőbb szintekben mutatkoznak. Több cm. vastag táblákat képeznek sima felülettel, néha szarukő tartalmú gömbös felülettel. Ezen tag felső részét nagyszámú Brachiopoda jellemzi. Ide tartoznak a felsőeőrsi és köveskállai Brach opodákban gazdag rétegek. Nevezetesebb kövületei : Rync'i, decurtata, Ryocli. altaplecta, Spirif. hirsuta, Spirf. Sturi, Amm. Balatouicus, Spirif. Mantreli stb. 5) Megkülönbözteti még Böckh azon sötét bitumenes mészkövet, melyet Amm. Balatonicus, Amm. Gondola stb. jellemeznek. 6) Az Are. Stiideri, Cer. binodosus, Halob. Studii stb. tartalmú mészkő. Az első jellemző kövület után nevezi el Böckh ezen tagot. Ide tartoznak a felső eőrsi cephalopoddús rétegek. Megfelelnek Stur reifliugimeszeinek b), Sandberger szeriut felső wellenkalk. 7) Az utolsó tagot az aszófői, Halobiákat tartalmazó márgák képezik, melyek csak alárendelten fordulnak elő, de a Halobiák előjövetele miatt még szorosan a kagylómészhez csatlakozik ; hogv az átmenet a a) Böckh. J »A Bakony déli részének földtani viszonyai« Magy. kir. földt. Intéz. Évk. II. köt. 2 f. 57. 1. b) Lásd : Hauer »Die Cephalopoden d. unteren Triász d. Alpen« Sibungsberichte stb. B. 52. I. Abth. 1895. 637. 1; és Böckli »A Bakony déli részének földtani viszonyai« stb. 79. 1,