Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

— 24 — határozza meg. Ha ezt összehasonlítjuk a P

2 tényező maximumaival azt találjuk, hogy e maximumok gyorsabban ismétlőduek, mint az első tényező minimumai. Mire az első tényező első minimuma fellép, addig a második tényezőtől származó maximumoknak már egész sora lép fel és ha a elég kicsi, ugy az első tényezőtől származó első minimumot már nem is láthatjuk. Az első tényező azért a következőkép fog érvényesülni: mivel ennek értéke rohamosan fogy, azért a maximumok a centralis világos sávtól távolodva fényben egyre szegényebbek lesznek és mivel minimumai nullok, azért valahányszor P

2-nek egyik első rendű maximuma esik össze ilyen minimummal, az intenzitás null. Ez bekövetkezik, lia -rzr

1^- va°ry -= ' ad O

J d <" a M »1 a i" Ha homogén fény helyett itt is a nap sugarait használjuk, akkor az (n-j-1) nyílással bíró ernyőnél vagy a szorosabb értelenben vett rácsnál háromféle spektrumot lehet megkülönböztetni: első osztályú spektrumokat, melyek «

2-tel jelelt tényező maximumainak, másodosztályuakat, melyek a P

2 tényező elsőrendű maximumainak felelnek meg és harmadosztályú spektrumokat, melyek két másodosztályú között foglalnak helyet és a P

2 tényező másodrendű maximumaitól származnak. Ha a nyílások száma igen nagy, akkor a harmadosztályú spektrumok oly közel esnek egvmáshox, ho?y meg sem különböztethetők, az első osztályúak pedig leginkább az által tanúsítják jelenlétüket, hogy a másodosztályuakat lielyenkíut gyengítik. Nagyszámú nyilás mellett tulajdonkép csak a másodosztályú spektrumokat lehet látni. Az összes elhajlási tünemények, melyeket nagyszámú, de szlik nyílású rácsnál észlelhetünk, a következőkben foglalhatók össze. A középen a fényforrásnak megfelelő fehér sár látható, attól jobbra-balra egy-egy sötét, melyet azután mindkét oldalon ibolyával kezdődő spektrumok követnek. Két-két spektrum közötti sötét vonal folytonosan összébb húzódik és csakhamar eltűnik, a spektrumok pedig széleikkel mindjobban egybeesnek. Néhány első spektrum szépen mutatja az egyes színeket jellemző fekete Fraunhofer-féle vonalakat és igen alkalmas arra, hogy a hullám hosszúságát az egyes színekben ezekre viszonyítva meghatározhassuk. A centrumtól távolodva a spektrumok szélesednek, intenzitásuk pedig egyre fogy. Ha a nyílások száma nagyobb háromnál, de nem túlságos nagy, akkor intenzív fényforrás mellett a másodosztályú spektrumok két elseje között a harmadosztályút jól meglehet különböztetni. * * III. Az elméleti tárgyalás befejezése után részletesen leirom azon ki«érleteket, melyeket e körben végeztem.