Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

— 20 — mint a négyszögű nyilasnál, — ibolyával kezdődő spektrumokat kapunk, melyek — mig a sugárnyaláb merőlegesen esik az elhajlitó ernyőre — a nyilasnak a középen levő fehér képétől jobbra balra symmetrikus helyzetűek. Minden következő szélesebb az öt megelőzőnél és gyengébb intenzitású. 3. Ha az elhajlitó ernyőn két egyenlő szélesséyii és párhuzamos hasadék van. Legyen a hasadék s/.élessége a, a közöttük levő köz pedig b, tehát egy hasadék és egy köz együttes s/éllessége — vagy a mi egyre megy — két hasadék közepének egymástól való távolsága a-f-b=d. Tegyük, hogy ismét párhuzamos, homogen sugárnyaláb merőlegesen esik az elhajlító ernyőre. Bizonyos irányban elhajlított sugaraknak a directekkel képezett hajlásszöge legyen Egy a szélességű hasadékra találtuk, hogy a felfogó ernyő bármely pontjának fényintenzitása: ,Tsin (11 a sin ») 1—' |2 1==

a L. (jí a sin 3)1—« J tehát a rezgés amplitúdója: a sín (?isin & ).— ') mit rövidség kedvéért «-val jelelhetünk. Az első hasadékra a féuyrezgést ily alakban fejezhetjük ki: . ^ r t d sin 3 1 u,=" sin 2

n\ ~y~ j— és így a fényrezgés resultánsa: U=

U

1+U

2=« [sin 2^4r+sin 2 »( J Legyen még rövidebb jelölés kedvéért 2 és 2 * d S

1

" =»//. Ezek helyettesítése után U értékét a fénymozgás második főalakjában irva : U=

f

t (l-fcos^) sin v—« sin V cos <P miből már most a fényintenzitás; Iz=«

2 (l-J-cosV^+^sin

2^«

2 (l-f-cos^^cosV-f-sin» I=2«

2 (l-j-cos

1/') vagy I=4«

2 cos

2V'

2 vagy végre « és V értékét ismét visszahelyettesítve: Mint e képletből látjuk, a fényintenzitás két hasadék esétén két változó tényezőtől függ; az elsőben a hasadék szélessége, a másodikban pedig egy hasadék és egy köz együttes hosszn a-J-b=d lép fel. Az első tényező^- alakú és tudvalevőleg egyenlő távolságban álló és uull intenzitással biró — yagyis sötét — helyeket és fogyó intenzitású