Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 31 — is néhány rokonjelentésü igét! Tesz, csinál, készít, művel. Megy, sétál, mozog .... (szócsoportokat!) A rokonjelentésü főneveket, meLékne\eket, igéket stb. szókat általában rokonjelentésü szóknak (synonytnáknak) nevezzük. Tapasztalhattuk, hogy van olyan szó, melyhez semmiféle rag, képző sem járult és semmiféle összetett szónak sem része. Pl. Ad, nap, fél stb. Az ilyen szókat gyökér szóknak nevezzük. Vannak olyan szók is, melyekhez valamely képző járul. Az ily szókat képzett v. származékszóknak nevezzük. EM. ad-ó, nap-i, fél-énk. Vannak végre olyan szók is, melyek két vagy több szóból vannak összetéve. Pl. karszék, nyakkendő, hirlap-kereskedés. Az ily szókat összetett szóknak nevezzük. Az összetett szóhoz képest minden nem összetett szó = egyszerű szó. A névragozásból, igeragozásból, szóképzésből, a szó-összetételből azt tanulhatjuk, hogy a szók, mikor mondatba kerülnek, vagy általában, mikor az illető nyelven beszélünk, irunk, gyakran megváltoznak; nem ugyan a szóknak azon része, melyen a szó jelentése nyugszik (rendesen a szó első része), hanem a szóknak végződése. A névszókhoz ugyanis (főnév, melléknév, névmás, számnév) a mint valamely mondatrésszé lesznek a mondatban, bizonyos viszonyragok járulnak. Az igéknek végződése szintén változik a szerint, a mint különböző módban, alakban, alanyi, tárgyi ragozásban, jelen, mult v. jövő időben vannak. Ezek a viszonyragok és igeragok a szónak jelentését nem másítják meg; a tárgyragos szó is csak azt jelenti, a mit a határozóragos szó; a mult idejű ige is csak azt jelenti, a mit a jelen idejű ige; de azért mégis csak tesznek a szónak valamit ezek a viszony- és igeragok. Megmutatják, hogy a jelentés kire alkalmazható, kit illet meg, mikor történik stb. Ezt ügy is mondhatjuk, hogy a ragok a szónak jelentését jobban meghatározzák. A szóképzéssel is változtatunk a szóknak végződésén. — A szóképzéssel azonban már a jelentés megváltozik. Mást jelent ez a szó: ház, mást az ebből képzett melléknév: házi.