Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 23 — Ha az eddig tárgyalt mellékmondataink állítmányait s ezeknek ideit megvigyázzuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a jelentő mód végzett mult ideje, végzett jövő ideje és a föltételes mód mult ideje csakis mellékmondatokban fordulnak elő; azért ezen időket mellékidőknek mondjak; a többi időket pedig ezekhez képest főidőknek. (Begyakorlás. Összefoglalás.) Görög isteneit. (94. sz ) A tanár a hely és dolog alapszóból készít más és más jelentésű szókat: hely, helyes, helybeli, helytelen, helyesel, helytelenít, helyenkint, helyi, helyeslés. Dolog, dolgos, dologtalan, dologi, dolgozik, dolgozás. Mi ezen szavaknak a tövük? .... Mi a ragjuk? .... Vizsgáljuk meg, különböznek-e ezek a ragok a viszonyragoktól ? „Helyről," „dologról" eredethatározó mondatrészek. A szótő: hely, dolog; a viszonyrag: -ról, -ról. Hely, dolog milyen beszéd részek ? Mindkettő főnév. Ha a -ról -ról ragot hozzájuk ragasztjuk, más beszédrészekké változnak-e? Nem. Megmaradnak főneveknek. Változott-e jelentésük ? Az sem. A viszonyrag tehát nem változtat a szó jelentésén, nem is teszi más beszédrészszé a szókat. Készítsünk mondatokat, melyekben a hely és dolog szók tárgy, birtokos jelző stb. mondatrészekké legyenek ! . . . A viszonyrag e szerint a szót más és más mondatrésszé teszi, de más beszédrésszé nem teszi. „Egyes", „védő", „osztatlan", „istenség", „faragott", „képmás", „rémületes", „egészen", „eredetileg", „felfoghatóvá", „nagyobb", „szebb", „istenalak". . . . Mi ezen szóknak a tövük? Egy, véd, oszt, isten, farag, képmás, rémül, egész, ered, felfog, nagy, szép, istenalak. A szóknak azon része, mely ezen tövekhez van ragasztva, rag: -es, -ő stb. (képmás, istenalak szóknál nincsen !) Vizsgáljuk, bizonyos mondatrészekké teszik-e ezen ragok a szót? ....