Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 78 — nevezzük. Az igének supinumát ugy csinálom, hogy az igetóhöz tum és tu képzőt teszek. A tum képzős alakot a supinum accusativusának, a tu képzős alakot pedig a sup. ablat. nevezzük. Ez a képző majd kötőhangzóval, majd a nélkül járul az igetőhöz. A mássalh. tövű igék végső mássalhangzója, vagy ha ez nem, akkor a tum és tu képző t-betüje gyakran változik. A végső betűje gyakran ki is marad. Scrib-tum helyett: scriptum. Claud-tum helyett; clausum. Clausus == bezáratott; firmatus = megerősíttetett; firmata = megerősíttetett; firmatum = megerősíttetett. Ezek az igének melléknévi alakjai (szenv. alakú, mult idejű melléknévi igenév.) A supinum tőből, mint főnévből származnak. Us-a-um végződésük van. Us- himn., a- nőnem., -um semleges nemű alak. Ezen végződések előtt olyan betű van, mint a milyen azon supinumban van, melyből származtak. Firmatus-a-um. Clausus 3. Firmaturus 3 — megerősíteni készülő. Clausurus = bezárni készülő. Szintén a sup.-ból származó melléknévi alakja az igének. Képzője: rus, ra, rum. (Himn., nőn., sem.) Ezt az ige jövő idejű melléknévi alakjának mondjuk. „Firmata est" (pax) = megerősíttetett (magyarosan : megerősbödött) a béke. Ez szenv. alak, jelentő mód, mult idő egyes sz. 3 sz. Az igető: firma; ta -a rag. Az ige ezen alakjában a supinumból származó melléknév nőnemű alakjára ismerünk. Valóban az is. A szenv. alak mult idejét, végzett múltját, végzett jövőjét a szenv. alakú, mult idejű melléknévvel és az „est" ige segítségével, ennek jövő és tartós mult idejű alakjával fejezzük ki. Firmatus-a-um, sum-es,-est; ero-is-it; eram-eras-erat. Az igének supinuma e szerint igen fontos! Ezentúl az ige kimondásakor, kimondjuk a supinumot is. Ilyen formán: régnât, -are, -vi, -tum; capit, capere, cepit, captum. (Elég csak a sup. accus.) A tanár* felir a táblára néhány deponens igét. Ezen igéknek egészen olyan alakjuk van, mint a szenvedő igéknek. De a jelentésük nem szenvedő, hanem cselekvő, mint a magyar