Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

Az igének már két módját ismerjük ; u. m. a jelentő módot és a felszólító módot. Az ige jelentő módjából úgy csinálunk felszólító módot, hogy az igető után j betűt teszünk. A felszólító módból úgy csinálunk jelentő módot, hogy a j betűt elhagyjuk. A j betű tehát a felszólító módnak ismertető betűje, jele; azért ezen j betűt a felszólító mód módjelének nevezzük. A jelentő módnak különös ismertető jele, betűje, módjele nincsen. A „szerezz" állítmány íelszólitó módban van, s még sincsen meg benne a j betű. Az igető: szerez. Az utolsó 2 betű hogyan került oda? Ügy, hogy a j módjel átváltozott z bítüvé. Hanghasonulás ez, még pedig teljes hanghasonulás m assimilatio. (Mondjatok ehhez hasonló példákat: azra helyett: arra; ezvel helyett: ezzel v. evvel stb.) A „vegyen" állítmány is felszólító módban van. Itt sincsen meg a j módjel. Az igetó : vev; hozzátéve a j módjelet, a kötőhangzót és a személyragokat: vev-j-e k, -é-1, -e-n; -ü-nk, -e-tek, -e-nek. E helyett azt mondja a magyar: vegyek, -él, -en; -ünk, -etek, -enek. Az v és j betű tehát gy betűvé lett. A könnyebb kiejtés végett van ez a merész betücsere. Hasonlót tapasztalhatunk a teszek, viszek, hiszek igéknél is: tegyek, vigyek, higyek. A „vedd" állítmány is felszólító módban van: mégpedig az egyes szám második személyben. Első személyben : vegy-e-m, második személyben: vegy-e-d, harmadik személyben: vegy-e. A vedd ugyanannyit jelent mint vegyed; s csakugyan a vedd a vegyed igéből származik összevonással. (Vigyed-vidd ; hagyjadhadd; kegyelmed, kelmed, kegyed, kêd.) Ezen hangtani sajátságot összevonásnak nevezzük. (Mikor tanultuk ezt? Mondjatok néhány példát !) Több változás esik tehát az igék egy részén, ha íelszólító módba kerülnek; de a tövet mégis csak fel tudjuk ismerni. Alakitsuk át ezen jelentő mondatot „Szorgalmasak vagyunk" felszólító mondattá! „Legyünk szorgalmasak!" A van igénél tehát már egészen más tövet használunk, ha felszólító módba tosszük. Ha ezen utóbbi jelentő mondatot felszólító mondattá vál-