Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 22 — Az oly mondatot, melynek állítmánya előbb történést fejez ki, mint egy másik mondat állítmánya, előidejü mondainak nevezzük. (Készítsünk előidejü mondatokat! . . . „Deukalion és Pyrrha alázattal csókolták a hideg köveket, mintán a templom lépcsőit elérték. . . .) Mielőtt az istennőhöz imádkozott volna Deukalion és Pyrrha, meghintették ruháikat és fejőket vizzel. Mi történt előbb, az imádkozás-e vagy a meghintés-e? A meghintés. Ezt követte az imádkozás. A mellékmondat állítmánya utóbb történést fejez ki, mint a fómondat állítmánya. Az oly mondatot, melynek állítmánya utóbb történést fejez ki, mint egy másik mondat állítmánya, utó idejű mondatnak nevezzük. (Készítsünk utóidejü mondatokat! . .) Vannak tehát: egyidejű, előidejü és utóidejü mondatok. Minthogy a mellérendelt mondatok független mondatok s nincs is köztük szorosabb összefüggés, (egyik mondatnak az állítmánya sem alkalmazkodik a másik mondat állítmányához sem időben sem más tekintetben; a mellékmondat állítmánya pedig némileg alkalmazkodik a fómondat állítmányához, majd az időben, majd a módban,) nem is szoktuk ezt-k állítmányánál vizsgálni, egyidejü-e az állítmányuk, előidejü-e vagy utóidejü-e. Jobban csak a mellékmondat állitmányánál vizsgáljuk, hogy egyidejü-e stb. a fómondat állítmányával; hogy tehát egyidejü*e stb. a mellékmondat vagy sem a főmondathoz képest. Hogyan tudjuk meghatározni, milyen idejű mondat a mellékmondat? Vizsgálnunk kell állitmányát: milyen idejű, és összevetnünk a tőmondat állítmányának idejével. A mult előbb történt, a jövő utóbb történik mint a jelen. A jelen tehát a múlthoz képest utóidő, a jelen a jövőhöz képest elóidő. A mult a jelenhez és jövőhöz képest elóidő; a végzett mult a végzett jövő A multpótló jelen idő egyidejű a tartós mult idővel, a mult idővel és a történeti mult idővel. A mielőtt és mintán kötőszók is segítenek bennünket e meghatározásban. A mielőtt kötőszóval kezdődő mellékmondat utóidejü. A miután kötőszóval kezdődő mellékmondat előidejü.