Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892
- 11 — bő vit ve vala segédigével. Ez is mutatja, hogy a mult idő kifejezésére a jelen időt is használhatjuk !) A következő állitmányok is mult időben történt eseményt jelentenek: „felfogá", „szolgáltata", „összemüködének", „hömpölygeték", „megrázkódék", „eláraszták", „meghaladá". A tanár elragozza ezen igéket minden személyben, ssámban; cselekvő és szenvedő alakban ; alanyi és tárgyi ragokkal. Ezen igék szintén a mult időben állanak. Az igének ez a mult idejű alakja különbözik az egyszerű mult idejű és a tartós mult idejű alakjától is. Az igének ezt a mult idejét elbeszélő v. történeti mult időnek nevezzük; azért, mert elmúlt események, történetek elbeszélésénél gyakran szoktuk használni ezt a mult időt. Hogyan tudunk az ige jelen idejéből elbeszélő multat, csinálni? Ugy, hogy az igető és a személyrag közé -á v. é betűt teszünk. Az -á az alanyi cselekvő ragozásnál egyes szám 3. sz. megrövidül -« betűre. Az -é pedig -e betűre. A tárgyi ragozásban pedig a többes szám első személyében az -a ó betűre, az -é pedig ö betűre változik ; mely ó és ő betűk után a személyrag nem -nk, hanem csak -k. A t és tt betűket időjelnek mondtuk; ezt az -á és é betűt is idójelnek nevezzük ; még pedig az elbeszelő v. történeti mult idójelének, melyet kötőhangzó nélkül kapcsolunk az ige tövéhez. Az -á v. -é időjellel bővült része az igének szintén idötö, még pedig az elbeszélő v. történeti múltnak időtöve. „Elterjedt vala" állitmány is a mult időben történt eseményt jelent, tehát szintén a mult időben van. Az elmúlt események nem mind egy időben történtek. Egyik előbb történt, mint a másik. A melyik előbb történt, az már régebben elmúlt, mint az utána következő. Itt az olvasmányban is több mult eseményről van, melyek közül az egyik előbb megtörtént mint a másik. Az egyik mult esemény : Zeus elhatározta; a másik mult esemény: Miután az emberi nem a földön elszaporodott vala s vele együtt a bűnök minden neme elterjedt vala. Mikor határozta el Zeus, hogy a világot vizözönnel bünteti ? Mikor már az emberi nem elszapo*