Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1891

— 46 — alakjának, határozó eseténei• (casus abJativus, rövidebben : ablativus) nevezzük. Silva egyes sz. nom. — in silva egyes sz. ablativus, terra — egyes sz. nom., terra — egyes sz. abl. A mely szónak egyes számú nominativusa a betűn végződik, annak egyes számú ablativusa szintén -a betűn végződik. A két a közt van azonban különbség. A nominativusnak «-ja rövid (a); az ablatívusnak a-ja pedig hosszű (á). Ez az a a pótló nyújtás folytán hosszű. Régenten ugyanis az egyes számú ablativusnak d ragja volt : utóbb azonban elmaradt, de ennek pótlására, emlékezetére a d rag előtti magánhangzó hosszúvá lett. Az egyes számú ablativus esetnek tehát d ragja van, mely elmarad s pótlónyujtás folytán a d előtti magánhangzó hosszúvá lesz. A többes számú ablativusban -is ragja van a szónak ; mely -is az előtte álló a betűvel egybeolvad : Insidia -is — insidiis. A dativusnak is ugyanilyen alakja van. A többes sz. dativusa és ablativusa egyenlő. (A magyarban milyen ragokat kap a határozó ? A hol kérdésre megtelelő határozó : -ban, -ben, -an, -on, -en, -ön, -n : az eredethatározó : -ból, -bői, -tói, -tői ; az ok'határozó : -n ; de legtöbbnyire miatt, fo

lytán névutókkal és valamely szó alanyesetével fejezzük ki. (Begyakorlás !) Keressük ki és irjuk le a latin olvasmányban előforduló birtokosjelző mondatrészeket : Italiae, rosarum, Latinorum, Latii, Aeneae, Amulii, Numitoris. Egyes számban állók: Italiae, Aeneae; Amulii; Latii; Numitoris. Többes számban állók : Rosa-rum, Latino-rum. Van a szónak olyan alakja is, melyben mint birtokosjelző mondatrész szokott előfordulni. A szónak ezt az alakját birtokosjelző-alaknak, birtokosjelző esetnek (casus genitivus, rövidebben : genitivus) nevezzük.