Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1891

— 14 — egyes számú alanyesetéről, és többes számú alanyalakjáról, többes számú alanyesetéről. (Készítsünk mondatokat, melyekben különböző szók legyenek az alanyok ; forduljanak elő egyes számú alanyeseti! szók és többes számú alanyesetü szók, de még ne ugyanazon szó forduljon elő egyes és többes számú alanyesetben.) A többes számú alanyesetü szók rendesen k betűn végződnek. Az egyes számú alanyesetü szók nem végződnek különös, ismertető betűvel ; egyszer ilyennel, másszor olyannal. „A szegény állat vérében fetrengett" ^mondatot változtassuk át oly formán, hogy alanya többes számban álljon: „A szegény állatok vérükben fetrengtek." Ezen többes számban állő alany mivel különbözik az egyes számú alanytól? Az -ok szótaggal. „A fegyver iszonyú dörejiel elsült" mondat alanyát szintén tegyük többes számba. Hogyan változik át a mondat? „A fegyverek iszonyú dörejjel elsültek." Ezen többes számban álló alany mivel különbözik az egyes számú alanytól ? Az -ek szótaggal. Az egyes számú alanyból ugy csinálunk többes számú alanyt, ha az egyes számú alanyhoz -ok vag}

T -ek szótagot teszünk. De a szónak eleje nem változott, csak a vége. A változatlan részét nevezzük a szó tövének, azt a részét pedig, melyet ugy tettünk, mintegy ragasztottunk a szó változatlan, első részéhez — ragnak nevezzük. Az -ok és -ek szótagok tehát ragok. Ezen szótagokban az o és e betűk kötőhangzók, melyekkel a k betűt hozzákötjük a szó tövéhez. A k betű az egyes számú szóból többes számú szót csinál ; — ezért többesragnak nevezzük. Az igénél is van tő és rag. Az igénél előforduló tövet igetonek, a ragot pedig igeragnak vagy szeméi y rag nak nevezzük. A nem igeszóknál, hanem általában a névszóknál előforduló tövet pedig ngvtőnek, a ragot pedig névragnak nevezzük. A k tehát névrag, többes névrag.