Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1891

— 25 — ről és előtte álló melléknévről, vagy alany-, tárgy-, határozóról és melléknévi jelzőről. ,,Az ifjú valóban megérdemelte a dicséretet" mondatot elemezzük mondattanilag. Állítmány : megérdemelte ; alany : az ifjú ; tárgy : a dicséretet; határozó : valóban. Hogyan van a dicséretet szónak az egyes számu alanyesete '? Dicsérei ; ez csak — et szótaggal különbözik az előbbi alakjától. Ha ezen et szótagot hozzátesszük az alanyhoz, az alanyból tárgy lesz. „A pénzt szegény atyámnak küldöttem" mondatnak tárgya : pénzt. Alanyesete ennek : pénz. Ezen szónak alanyesetéhez már csak t betűt kell tennünk, hogj

r az alanyból tárgy legyen. A másik szónál is a í betű a fontos ; az e betű csak kötőhangzó. Ezt a t betűt, mellyel az alanyból tárg}

7at csinálunk, tárgyragnak nevezzük. (Madár, madarat, madarak-at; ló, lovat, lovak-at. Kertemet; kertjeinket.) A tárgyrag felvételekor a szók tövén ugyanolyan változások történnek, s ugyanolyanok a kötőhangzók is, mint a k többesrag felvételekor. A birtokos személyragokkal ellátott szók is felvehetik a tárgyragot. A szónak azon alakját, melyben mint a mondat tárgya szokott előfordulni — tárgyalaknak, vagy tárgyesetnek nevezzük. Kit ? Mit ? Kiket ? Miket ? kérdésre felel meg. Úgy találjuk meg, ha az állítmánnyal azon kérdéseket tesszük. (Embert, szépet, ötöt, en}

Témet, az-t, stb. tárgyragos beszédrészeket.) Mindenféle beszédrész felveheti a tárgyragot — lehet a mondat tárgyává. (En-t — engem stb. Szeretek tanulni. E mondat tárgya: tanulni. Ennek nincsen tárgyragja. Az én, te, mi, ti névmások hogyan megváltoznak !) „Megérdemelte", „küldöttem" állítmányoknak személyragjai különböznek az ismeretes személyragoktól. Ezen állítmányoknál a személyragok nemcsak az alanyra mutatnak, annak első, második és harmadik személyére, hanem még a mondatnak meghatározott tárgyára is. (Alamizsnát kérek ; — itt a tárgy határozatlan ; az alamizsnát kérem — itt már a tárgy