Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1891
--11 csináltunk vele s azért képzőnek nevezzük és pedig szenvedő igeképzőnek. A most említett igék magas hangú igék. Mondjunk néhány mély hangú cselekvő igét is : foglalnak, zavarnak, kapálnak, kaszálnak. Tegyük az igető és a személyrag közé a -tet igeképzőt: foglal-tet nak, zavar-tet-nak, kapál-tet-nak, kaszál-tet-nak. Megengedi-e ezt a magánhangzók alkalmazkodásának törvénye? Nem. Mit parancsol a magyar nyelv ezen törvénye? Azt, hogy, ha valamely szó első szótagjában mély hangú magánhangzó van, akkor azon szó többi szótagjában is legtöbbnyire mély hangú magánhangzónak kell lennie. A -tet magas hangú képző tehát mély hangú -tat képzővé lesz, ha mély hangú igékhez járul. A fönnebbi mély hangú cselekvő igékből tehát -tat mély hangú igeképzővel csinálunk szenvedő igéket: foglal-tat-nak, zavar-tat-nak. kapái-tatnak, kaszál-tat-nak. Alakítsuk át a következő cselekvő igéket szenvedő igékké : hagynak, ráznak, kivájnak; hagy-at-nak, ráz-at-nak, kiváj-atnak. Ezen cselekvő igéknél már nem -tat a képző, hanem csak -at. A következő cselekvő igékből is csináljunk szenvedő igéket: vernek, kérnek, tűrnek: ver-et-nek, kér-et-nek, tür-etnek. Ezen szenvedő igéknél nem -at a képző, hanem -et ; azért mert ezek magas hangú szók: tehát a képzőnek is magas hangúnak kell lennie. Szenvedő igeképzők: -tat, -tet, -at, -et. A melyik mondatnak cselekvő ige az állitmánya, azt az egész mondatot cselekvő mondatnak nevezzük. A melyik mondatnak szenvedő ige az állitmánya, azt az egész mondatot szenvedő mondatnak nevezzük. (Készítsünk cselekvő mondatokat és alakítsuk azokat szenvedő mondatokká !) Imádkozik ikes igét lássuk el személyragokkal az egyes és többes számban. Imádkozom, -1, -ik ; -unk, -tok, -nak. Tegyük meg ugyanezt a szerettetnek és hagyatnak szenvedő igékkel: szerettetem, -1, -ik; -ünk, -tek, -nek : hagyatom, -1, -ik:
