Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890

— 33 — így egymás mellé kerülő kemény és lágy mássalhangzókat kell kiejtenie. Ha pl. ezen szót kell kimondania megkábulok, nem mondja a g-t g-nek, hanem &-nak; a lágy mássalhangzó hasonló lett a k-hoz; ezen szóban pedig: képzeld a p-t b-nek ejtjük: itt meg a kemény betű lett lágy betűvé. A lágyból tehát a neki legjobban megfelelő kemény mássalhangzó lesz, a keményből pedig a neki legjobban megtelelő lágy mássalhangzó — de csak a kiejtésnél, a kiirásnál nem. A magyar nyelvnek ezen tulajdonságát a mássalhangzók alkalmazkodásának nevezzük. Néha az alkalmazkodás annyira megy, hogy teljesen hasonló lesz egyik mássalhangzó a másikhoz; és pedig nemcsak a kiejtésnél, hanem a kiirásnál is. Pl. az-nak, az-tól helyett mondjuk és irjuk azzal, attól. Ez a teljes alkalmazkodás (assimilatio.) A fönebbi pedig ehhez képest nem teljes alkalmazkodásnak nevezhető (accommodatio.) Az „átkozott"—szó ige. De van hasonló formájú és jelentésű főnév is: átok; ez az utóbbi szó benvan az előbbi szóban; de az o betű kimaradt. Több példa is van ezen tüneményre nyelvünkben. Az elképzelem szó is példa; a p meg a z betű között álló e betű kimaradt; e helyett elképezelem, mondjuk elképzelem. Ezen nyelvi sajátságot hanykilökésnek nevezzük. (Mondjatok példákat!) Kétszer is előfordul ezen olvasmányban a kő szó; az egyik esetben a mondatnak tárgya. Vigyázzuk csak meg minő változást szenved valamely alanyképen álló szó, ha ugyanazt a szót tárggyá tesszük: A pénz elfogyott; a pénzt elásta a fösvény . . . Ezen példából azt látjuk, hogy t betűvel toldottuk meg az alanyképen álló szavat, mikor valamely mondat tárgyává tettük. Vegyünk más példákat is. A szomszéd jön. Látom a szomszédot. A kert viz alá sülyedt. A kertet műveli gazdája. Ezen példákban meg ot és et szótagot kapott az alanyképen álló szó, mikor a mondat tárgyává tettük. A kő szó is et szótagot kap, mint látjuk, ha valamely mondat tárgyává tesszük. Ha pedig a tárgyként álló kertet szavat akarnók valamely mondat alanyává tenni, nem kellene egyebet tennünk, mint az et végső szótagot elhagynunk. E szerint a követ szóból is elhagyva 3