Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890

— 29 — A fösvóii>

r. (27. sz.) A mondatokat két főrészre lehet bontani, mint tudjuk: az állitmányi részre és az alanyi részre. Ugy az állitmányi mint az alanyi részt ismét felbontottuk kisebb részekre és a mondatrészeket találtuk. Tovább folytatva a bonczolgatást, az elemzést, odáig jutottunk, hogy a mondatrészeket kiszakítottuk a mondatból s igy mint a mondaton kívül álló részeket önmagukban vizsgáltuk s meghatároztuk jelentésüket, értéküket. Ezen bonczoló munkánk gyümölcse az lett, hogy megtudtuk : mi a beszédrész, hány beszédrész van s mindegyikük mit jelent. Folytassuk ezen elemző munkánkat s vizsgáljuk most ezen magukban álló szavakat. Induljunk ki ezen mondatból: „pénzemet ellopta" valaki és pedig azon szavából: ellopta. Mondatrészi értékét tekintve állítmány; beszédrészileg nézve pedig ige. Ugyan fel lehetne e szót megint több kisebb részre bontanunk? Fel. Vigyázzuk meg, hányszor nyitjuk ki szánkat, mikor azt a szót kimondjuk ? . . . Háromszor. Egy-egy szájnyitásra ezeket a részeket mondjuk ki: el-lop-ta. A szó azon részét, melyet egy száj nyitással mondunk ki, szótagnak nevezzük. Fel tudnók-e ama szótagokat még kisebb részekre bontani. Igen. Az első szótag cl ezen két kisebb részre bontható: e-l; a második lop szótag e három kisebb részre: l-o-p ; a harmadik ta szótag ezen két kisebb részre: t-a. Ezeket a kis részeket, melyeket azonban már több kisebb részre nem bonthatunk; hangoknak nevezzük. Az ellopta szóban hét hang van; u. m. : e, 1, 1, o, p, t, a. Mondjuk ki mindegyik hangnak a nevét s vigyázzuk meg. mit tapasztalunk nevük kimondásánál? Nemde azt, hogy az e, o és a nevének kimondásánál az e, o és a hangokon kivül más hang nem hallható; mig az I, p, nevének kimondásánál két hang hallatszik: u. m. az l nevének kimondásánál elül e hang és utána az / hang; a p nevének kimondásánál előbb a p hang, s utána az é hang; a t nevének kimondásánál előbb a t s utána az é hang hallatszik. Ezen tünemény arra tanít bennünket, hogy a hangok közt szintén van különbség. Azon hangokat, melyek nevének kimondásánál más hang nem hallható — magánhangzóknak