Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890

- 46 Januarius, fertilis, Tiberis, hominis, expulit, sollicitudinibus tenebrae; volucris. A kellő szünetekre is kell vigyáznunk latin olvasásunkban. Erre nézve is ugyanazon szabályokat kell szem előtt tartanunk, melyeket a magyarban tanultunk. De amint vigyáznunk kell az egyes betűk, szók kimondására, úgy azok kiírására is nagy gondot kell fordítanunk. Ügyeljünk különösen az ac, oe, ci és a ti szótagokra; a kettős mássalhangzókra: az írásjelekre, melyek olyanok, mint a magyarban. Figyelnünk kell továbbá a szók elválasztására. Habár a szótagolás ügy történik a latinban is, mint a magyarban, mégis az ezen alapuló szóelválasztásra nézve a latin több tekintetben különbözik a magyartól. A latin szók elválasztására nézve a következő szabályok vannak : Ha két vagy több magánhangzó van egymás mellett, akkor bármelyik magánhangzó után elválaszthatjuk a szót. Pl. di-es. di-e-i; au-di-i-isti (Mint a magyarban is.) Ha két magánhangzó közt eg}

T mássalhangzó áll, akkor ezt a mássalhangzót az utóbbi magánhangzóhoz kapcsoljukPl. I-ta-lí-a; Ro-mu-lus. (Mint a magyarban is.) Ha két magánhangzó közt két vagy több mássalhangzó áll, nézzük, milyenek azok a mássalhangzók. Ha az egyik néma, a másik folyékony mássalhangzó, akkor mindkét mássalhangzót az utóbbi magánhangzóhoz kapcsoljuk. Pl. A-prilis; vo-lu-cris; I-stcr. (Eltérés a magyartól!) A következő mássalhangzó-csoportok mindig az utóbbi magánhangzóhoz kapcsolandók : bl, br, cl, er, cn, dr, fi. fr, gl, gn, gr, pl, pr, sc, sp, st, ser, spl, spr, str, tr. A nagy betü használatáról azt kell tudnunk a latinban is, a mit a magyarban tanultunk róla. Abban azonban eltér már a latin a magyartól, hogy az országot, megyét, helyet, folyót stb. jelentő nevekből, ha melléknevek lesznek is, mégis nagy kezdőbetűvel irja az illető melléknevet^ (A magyar? . . . ) Pl. Roma—Róma, Romanus= római,