Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890

— 36 — A mint már a beszédben is kitüntetjük e két hang közti különbséget, tüntessük ki az Írásnál is. A hol rövid magánhangzó van, ott rövid magánhangzót Írjunk ; a mely szóban hosszú magánhangzó van, ott hosszú magánhangzót Írjunk. írjuk: házból, kertből, ettől, erről, tanít, indít — ne pedig: házból, kertből stb. Habár legtöbb szót úgy kell leimunk, amint azt kiejtjük, de, mivel egyes vidékeken nem helyesen ejtik ki a szókat, nem szabad a leírásnál egészen a kiejtésre támaszkodnunk. Ti is többé-kevésbbé hibásan ejtetek ki néhány szót; azt mondjátok legtöbben: gyün, durung: pedig úgy kellene mondanotok : jön, dorong; hibáznátok tehát, ha azon szavakat úgy imátok, a mint kimondjátok. Ez az eltérés a kiejtés meg a kiirás közt leginkább az o és u, ö és fi és az ezeknek megfelelő, hosszú magánhangzókra: ó és n, ö és ti; továbbá é és í vonatkozik; azaz n-t ejtenek sokan o helyett; /V-t ö helyett stb. Ne írjuk övet/, hanem fivey ; ne mondjuk, de ne is írjuk hí, kű, hanem mondjuk és írjuk ló, kő. Ne mondjuk de ne is irjuk kíp, ír, vín, pinz, — hanem mondjuk és irjuk: kép, ér, vén, pénz. A mássalhangzók kiírására is igen kell vigyáznunk. Legtöbb hibát szoktak a kezdők az ly mássalhangzó kiírásánál elkövetni. A kiejtésnél ugyanis nem igen szoktuk megkülönböztetni, az l kiejtésétől. Ne irjuk mel, millen, illen, ollan ; kevél, komol, goló, góla foló, hel, heles, királ, helett, Káról, Mihál, — hanem : mely, milyen, ilyen, olyan stb. A kettős mássalhangzók írásánál is sok hibát szoktak elkövetni; pedig az ilyen szavak kiirásánál biztos utbaigazitó a kiejtés. Ha kétjegyű mássalhangzót kellene kettősen Írnunk, nem irjuk azt ki kettősen, hanem egy betűvel megrövidítjük a kiírásnál. Pl. Nem irjuk: fagygyu, aszszony, veszsző, öszsze, viszsza, menynyi, anynyi, — hanem: faggyú, asszony stb. Igen kell vigyáznunk az oly szók leírására, melyekben a következő mássalhangzók állanak egymás mellett: bt, dj, ds, dsz, dt, gysz± kz, Ij, nj, nyj, pzs, sd, sb, szs, tj, ts, tsz, tyj, vt, zs, zt — mert a kimondásnál nem szoktuk ezeket tisztán kiejteni.