Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1889

— 26 — a mocsarakat és egyáltaljában arra törekedett, hogy az or­szág minél jobban felvirágozzék s Spanyolország minél több hasznot húzhasson belőle. Azonban a spanyol udvar, szokásához hiven, iránta is gyanakodással s hálátlansággal viseltetvén elmozdította állá­sától, California kikutatását tűzvén ki neki czélul, melynek elvégzése után visszatért hazájába; de az udvar hidegen fo­gadván őt megtört szivvel és testtel magányba vonult, további életét homályban töltvén meghalt Sevillában 62 éves korában 1547-ben. Cortez a hódítók közt kiválik vallásossága, eszmé­nyi lovagiassága által, szilárd meggyőződésű, türelmetlen, áll­hatatos egész a makacsságig, szereti a gazdagságot, de még inkább a dicsőséget, olykor kegyetlen, de nem természeti haj­lamból. kész büntetést mérni valakire, de nem zárja el szivét a nemes könyörérzet elől. Értesítéseiben világos s vonzó, bár katonás és egyszerű stylusban adja elő tapasztalatait. Mig ő szép szerrel igyekezett megnyerni az indianokat, katonái min­denféle bántalmakkal illették őket. Külseje igen kellemes benyomást tett, tagjai erősek s arányosak voltak, arcza, ha hosszukásabb, szebb lett volna, bőre barnás, haja fekete volt, tekintete szigorúságot árult el, de nyájas is tudott lenni. Kitűnően lovagolt, s akár lóháton, akár gyalog oly vitézül harczolt, hogy semmi a világon meg­nem ijesztette. Ruházatában az általános szokásnak hódolt, selyem s más drága kelméket ritkán viselt, és soha túlságos sok ékszer nem volt rajta. Különben úgy élt mindig, mint egy fejedelem, volt udvarmestere, sok apródja s mindig arany s ezüst edényekből evett. Tisztjei s katonái iránt mindig szí­ves volt, latinul jól tudott s tudós emberekkek mindig ezen nyelven beszélt. Reggel mindig misét hallgatott, védőszentje szűz Mária volt, tisztelte sz. Pétert, Jakabot és Jánost. Aka­ratja hajthatatlan volt, különösen a háborúban, a mit ő fejébe vett, azt végre kellett hajtani, ha mindjárt még oly nagy ál­dozatba került is. Ezért azonban nem ócsárolható, mert nem szabad felejtenünk, sem elhallgatnunk, hogy minden nehéz vállalatnál^ maga is munkához látott, s hogy a csatában mindig első volt, ki az ellenségre rohant, kinek vitézsége

Next

/
Thumbnails
Contents