Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 2o — lása- s hivatásánál fogva osztályokra válik. Valamint a szervezetben minden szervnek, éppen úgy a társadalomban minden tagnak meghatározóit helyet kell elfoglalni, meghatározott szerepet kell játszani, melyben ne csak saját tökéletességét juttassa érvényre, hanem az egésznek haladását, tökéletesedését is előmozdítsa. Az ember nem csupán önmagáé. Nem egyedül attól függ a szerv, a tag tökéletessége, hogy mi a szerepe, sőt inkább attól, hogy miképpen tölti le. Minden helyen, azaz pályán elérheti czélját az ember, ha szerepét jól betölti. Ma mintha sok szülő csak egy pályát ismerne. Szinte hajtja fiát a tudományos pályák felé, tekintet nélkül szellemi tehetségeire s arra, vájjon képes lesz-e megtéríteni azon áldozatokat, melyekbe kerül. Az ember erkölcsi értékén kivül valóságos gazdaság, melynek felszerelése sokba kerül. Valamint a gazdaságnak fenn kell tartania urát, s meg kell hoznia a felszerelés árát, éppen úgy kell a választott pályának nemcsak a tisztességes megélhetést biztosítania, hanem az ember munkaképességéig leróni a kiképzésre fordított tőkét, s a tehetetlen koira biztosítékot szereznie. A pálya költségeinek számítgatására kevés szülő gondol. Pedig mit óhajtanak gyermekeik pályaválasztásánál nekik biztosítani ? Biztos anyagi jólétet s azt hiszik, hogy csak a hivatalos pálya szerzi meg azt. Éppen nem. Statisztikai adatokkal e pillanatban nem rendelkezem, de azt hiszem, hogy éppen az ezek megny-eréseig elfogyasztott tőkének nem telelnek meg ezen pályák nyújtotta javak. A jóléthez — nemcsak fűszerül — nagy'on-nagyon kivánatos a függetlenség, nemcsak a föltétlen emberi, de azon szabadság, melynek erkölcsi kényszertől sem kell tartania. A nélkül, hogy részletezve elszámlálnám, mindenki könnyen kitalálja, hogy hol van a legtöbb kétes existenczia, legtöbb félember, ki rálépvén a nem neki való felsőbb, tudományos pályára, előre nem tud, lelépnie késő.