Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

-19tásokkal együtt az augurok titkos könyveibe (Libri augurales, Com mentarii augurum) voltak feljegyezve. Nem akarván fejtegetni, hű kifejezői-e ezen jelek az istenek akaratának, csak az augurok papi testülete fejlődésének rövid leírására szorítkozom. Cicero szerint az augurok testületét már Romulus alapítá: „Romulus omnibus publicis rebus instituendis, qui sibi essent in auspieiis, ex singulis tribubus singulos cooptavit augures." ') így tehát már Romulus választott volna a Raumes és Tities tribusból egy-egy augurt, ugy azonban, hogy azért Romulus is augurált. Livius leirja, mikép kérte ki az augur Nuina királlyá választása előtt az istenek segítségét s felőle való véleményét

2) ; máshol azonban

3) mégis Numának tulajdonítja az augurok testületének fölállítását. De a mint már Dionysiust és Liviust összeegyeztettük (a papi testületek felállításáról mondott eltérő nézeteiket illetőleg), ugy itt is azt mondhatjuk, hogy Romulus állította föl az augurok testületét, de Numa azt jobban szervezte, talán növelte is. Midőn az állam növekedett és igy tisztviselői és oly ügyei is nagyobb számúak lőnek, melyeknél szakavatott, az imákat és szertartásokat jól tudó augurokra volt szükség, számuk megkétszereződött. Az Ogulnius-törvény szerint pedig a testület öt patríciusból és négy plebeiusból állott. Sulla ezen számot tizenötre emelte s Caesar még eggyel szaporította. Ezen testület tagjai először magok választának elhunyt társaik helyébe cöoptatio utján uj tagokat; később a lex Domitia, Aelia, Fufia a népnek is nagy befolyást engedett az augurok választásába (154. Kr. e.) ; sőt a néptribunok is tarth attak a uguriu m ot. Ezen testület kezdetben igen nagy tekintélynek örvendett: „Sacrum plane sacerdotium et insigne est" 4), ') Cic. de republ. II. 9. ') Liv. 1, 18. 3) Liv. 4, 4. 4) Pliu. IV. ep. 8.