Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

Voltak plebeiusok, a kik szent tüzet mertek gyújtani s ott áldoztak saját védő istenöknek; sőt az Aventinuson templomot is építettek magoknak Diana tiszteletére s Görögországból és a Keletről jött isteneket vallásos buzgósággal fogadták, azoknak vallásos szertartásokat és ünnepeket rendeztek ; mig a patríciusok minden templomukból kizárták őket s csakis az engedtetett meg, hogy mindazok, a kiknek sem tüzhelyök, sem családi ünnepök nincsen, évi áldozatukat Quirinus isten tiszteletére bemutathassák; valamint az is. hogy a Servius Tullius által minden városrészben emelt oltárokon áldozhassanak az állam Lar-jainak, geniusainak tiszteletére. A plebeiusok azonban nem elégedtek meg azzal, hogy egyik-másik állami istent, ezek között Quirinust, a városalapító Lar familiarist áldozatokkal megtisztelhették, hanem a vallás nyújtotta jogokat is követelték. Canuleius

1), Licinius és sok más néptribun hevesen kelnek ki a patríciusok következetlenségei ellen, hogy ők is vesznek át isteneket másoktól, bár ugyanezt a plebeiusoknak nem akarják megengedni, hogy idegen királyok választásakor el tudtak tekinteni az annyira hangoztatott családi és állami vallástól s auspiciáktól. Sikerült végre a plebeiusoknak ötödfél százados küzdelem után, ha nem is a véren, származáson alapuló családi vallást, hanem az államit minden kiváltságaival együtt megszerezni, miután szóval és tettel, erkölccsel, hazaszeretettel meggyőzték a patríciusokat, hogy ép ugy szolgálhatják az állani isteneit és a hazát mint azok. Sikerült elnyerniök mindazon állami papságokat, melyeket Romulus és utódai a patríciusokból alkottak, csakis azokat hagyván meg a patríciusok egyedüli birtokául, a melyek nem valának nagyobb politikai jogokkal összekötve (Vcstaszüzek, Saliusok, nagyobb flamenek). Hogy mely papi hivatalokat, mely évben, mely törvények alapján nyertek el, röviden érinteni fogom a kirá'} Liv. 4, 1— 5. 2