Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 15 — ben tanácsadói legyenek. E végből már Romulus állított fel papi testületeket (collegia) és (tizenkét tagból álló) testvérületeket (scdalitates =r fratres). Ezen testületeket Numa még jobban szervezte, tökéletesítette, ugy liogy a római „Jus sacrum

u-nak ő vált tulajdonképeni alapítójává. A papi testületek a király alatt állottak, annak beleegyezése és megerősítése nélkül létre sem jöhettek, jogi és morális személyt képeztek. Eltartásukra, az áldozati, vallásköltségekre már Numa minden templomot és szent helyet s minden papságot fekvő birtokkal ajándékozott meg, mely örökre ezen czélra szolgált '); azonkívül az áldozatokból is kijutott a részök: továbbá az állampénztárból is kaptak az áldozatok, játékok s lakomák végett ; a „magistratus sanctus" ellen elkövetett vétségek miatt megítélt birság is jövedelmök volt. De nagyobb kiváltságaik is valának: személyök szent és sérthetetlen; a királyt s később a censort kivéve egy világi hatóságnak sem felelősök a vallási ügyben ; szolgálatuk általában holtig tart s arra ünnepélyes szertartásokkal avattatnak fel: a hadiszolgálat és a rendkívüli állami terhektől fel vannak mentve (immunitás); a főbb papok a legfőbb tisztviselőkkel egyenlő kitüntetésekben, kiváltságokban részesülnek stb. Mielőtt azonban egyenkint vizsgálnék a Romulus és utódai által feliállított papi testületeket és testvérületeket, ha azok fejlődését, történelmét meg akarjuk érteni, nem lehet megfeledkeznünk a város és a birodalom népének egy osztályáról, mint a kirágok megfeledkeztek. 4. § A plebs küzdelme a vallásért és jogegyenlőségért. Mig a patrícius családok gensekké fejlődtek, ezek pedig curiákba, a curiák pedig tribusokba egyesültek és Róma királyai fegyverhatalommal is egyesíték ezen rokon istenségekkel is bíró tribusokat: addig az úgynevezett plebs, mely nem tudta kimutatni őseit, vagy szent tüzét ') Dionys. II. 6.