Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

XA OZiUgULlJ UL/M OL'lOUUaiH-VX asszonyok (mulieres funebres) végezték. Előkelő családoknál férfiak szolgálatát vették igénybe e ezélra. Külön osztályt képeztek ezek; Libitinariusoknak nevezték őket, Venus Libitina, a meghaltak istennője után, kinek templomában vagy a körül laktak, felvigyázva eg}

7részt a temetéshez szükséges ottlevő dolgokra, vezetve másrészt a megholtak névsorát.

7) A temetés csaknem minden gondját rábizta a gyászoló család 8). A test megmosását és bekenését követte a felöltöztetés. Hivatalos és legszebb öltözetét adták reá a megholtra s mindjárt a ház bejáratába, vestibulumba 9), a szegényeket a földre, e tehetősebbeket pamlagra, lectusra (ravatalra) ügy hetyezték, hogy arcczal az ajtó felé nézzenek. A kegj'elet és szeretet rózsa-, myrtus-, liliom- és amaranthuskoszorükkal, a találékony fényűzés arany, ezüst ékszereivel diszesítette fel a ravatalt s égette az acerrában (a ravatal mellett levő kis hordozható oltár) illatos tömjénéit és füveit. Lactantius (Institutiones divinae II, 19,9.): „Defunctorum corpora odoribus ac pretiosis vestibus illita et convoluta humi condunt." Hieronvmus (Yita Pauli erem. 17.): „Cur mortuos vestros auratis obvolvistis vestibus ? '")" Ka hozzáadjuk még a mondottakhoz, hogy a ravatalra helyezett szájába egy obulust tettek Charon vitelbéreül (vectura Charontis), hogy a feldíszített hulla mellé őrzőt állítottak s a halottas ház elé az alvilági istennek, Disnek szentelt cziprus- vagy szurokfenyőágat állítottak fel, az exequiae-t megelőző főbb szertartásokat elszámláltuk 1').