Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

- 25 minősíti az eljárást, ha valaki nagyon fontos ok nélkül a sirok mellé helyezte lakását. Y. ö. Ulpianus (de sep. viol. 3.): ,,si quis in eo dolo malo habita vérit, aedificiumve aliud, quam de sepulcri causa factum sit, habuerit." 3

3) A vallásos tisztelet megsértésének első módja. A violatio második neme az illatio illegitima, a holttestnek másnak sirjába temetése. A törvény e tilalma a szántóföld vagy kert megvevőjére is vonatkozott, 0 csak a földet vette meg; a sir nem képezhette az elárusítás tárgyát. A sirhoz még azután is szabad járása volt tulajdonosának, a családnak, melyhez tartozott. E szabadalmának a monumentum feliratán is kivánt biztosítékot: HUIC. MONUMENTO. ITUS. ADITUS. AMBITUS DEBETUR. A törvény következő tilalma meghatározta a violatio harmadik nemét: „Lege cautum est" — mondja Ulpianus (de relig. et sumpt. XII.) — „ne usus sepulcrorum permutationibus pollueretur, hoc est, ne monumentum veniret neque obligaretur distrahaturve a quoquam." Idegen kézbe jutás — alienatio-által is megsértetett a vallásos tisztelet. Az arra közreműködők „inciderunt in crimen laesae religionis" Y. ö. Gordianus imperátor rescriptióját Hcrodianusnál (7.) Az alienatio tilalma a siriratoknak is szokta tartalmát képezni. Y. ö. a „Hoc autem" kezdetű inseriptiót a 23-ik lapon. Spoliatio — a holttest megrablása által, mutilatio — megcsonkítása, sőt csupa érintése — contrectatio által, végre translatio — más helyre szállítás által is megsértetett a religio. Ez utóbbira nézve azonban volt helye a kivételnek. Ezen engedélyt a collegium pontificum adta meg. Az inseriptio tartalmából nem volt szabad hiányozni ezen privilégium megemlítésének. V. ö. a „Reliquiae" kezdetű inseriptiót a 23. lapon. (Y. ö. még Marcianus 7-ik könyvét »de sep. viol."; Quintilian Declamationes XV.;