Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— 22 — san nincs kimutatva, de az mégsem valószínű, hogy az előbb leirt állapotban levő anyasejtek oszlási productumai volnának egy összefüggő tömegnek annyival kevésbbé, minthogy ily egységes tömeget észlelni még nein sikerült. De azt a kérdést már nehezebb megoldani, hogy a két elsőd sejt kis fölületen nem érintkezik-e egymással? Mire azután ezeket finom hártya veszi körül, mely még az érintkezés helyét is áthatja. Vagy pedig a már hártyával körülvett sejtek egymáshoz simulnak-e ? így azután diffusio által kölcsönös hatásba lépnek. Ez utóbbit Píitzer valószínűnek tartja azért, mert hegyesszögű határok láthatók a két sejt érintkezése helyén. A kölcsönös hatás azonban kétségtelen, mert különben nem volna belátható 5 miért érintkezik egymással két, nem egy anyasejt oszlásából keletkező sejt, hogy két auxospórát képezzen. Ezután mindegyik anyasejt tartalma kilép a sejtfalból és egy-egy auxospórát képez. Ennek alakja hosszú és hengeres, vége tompán gömbölyödik. Hártyája vastag és sima és gyürü alakú vonalakkal van ellátva. Ez a periz-onium, melyről Schumann ') azt hitte, hogy ezt a Diatomaceák télre készítik. Ez a sávozott hártya, ugylátszik, belső lemeze az eredetileg sima hártyának, melyről a külső eltávolodott az által, hogy kocsonyává feloldódott. Az auxospóra leginkább hosszirányban növekedik s mindkét végéről süveg alakú sejtíalrész válik le. Az auxospórák tartalma most visszahúzódik, finom hártya veszi körül és erősen növekedik, hogy az auxospóra végső hoszszuságát elérje, E növekedésben magával viszi egyszersmind a leszelt süveget is. Miután az auxospóra végső hosszúságát elérte, de még nem a végső szélességet, megkezdődik a pánezélképzés. Az auxospórák alapjukkal öszSchumann, Beiträge zur Naturgeschichte der Diatomeen. Verhandl. der k. k. ^gol.-bot. Gesell, in Wien 1869. 716. I.