Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— 14 — tozatlanul állott egy helyben. A mozgó Oscillatoria hossztengelye, még mozgás közben is, többnyire merőlegesen állott a Navicula hossztengelyére és az Oscillatoria lioszszusági tengelyének közepe összeesett a középvonallal. A pánczél egyik végcsomójától a másikig gyorsan mozgó Oscillatoria itt egy kissé megállapodott, de a Navicula megfordította és az alsó pánczéljára liuzta, hol a tünemény ismétlődött. Néhányszor az Oscillatoriát a Navicula pánczéljának kétharmadában fordította meg nagy gyorsasággal. Az egész mozgatási tünemény tiz perczig tartott. Ezután maga a Navicula kezdett el mozogni és az Oscillatoria darabot elhagyta. Nézetem szerint e tünemény is csak a plasma direct közreműködéséből magyarázható meg. Más Diatomaceák pánczéljain erősebb vagy gyengébb pontsorokat találunk, melyek a sejt hossztengelyére merőlegesen állanak (Synedrák, Nitschiák, Fragilariák.) Ezeket Dippel '), ki az erősebben sávozott Synedrákat vizsgálta, a sakktábla sorban elhelyezett szemeihez hasonlítja, melyek itt a hossztengelyre ferdén állanak. Magokat az egyes szemeket pedig a sejt által kiválasztott és közvetlenül egymás mellé helyezett prismaticus testeknek tartja, melyek állománya kovasav. A Pleurosigma attenuatum pánczéljának rajzolatáról azt tartja Dippel 2), hogy hosszúkás hatszögü mélyedéseket, völgyszerüen megvastagodott határok vesznek körül, melyek négy-négy hatszög közötti térben ujolag erősebben megvastagodott rhombosrajzolatot mutatnak. Az Epithemiáknál a pánczélon keresztbe lefutó bordák. a sejtfalnak a sejtüreg belseje felé megvastagodott részei. 'XJi'PPcl, Beiträge stb. 11. 1. é.s 12. I. 2) Dippel, Beiträge 17. I.