Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

nyira a fegyverek hatalma által, mint inkább egyesség utján szegődtek a római populushoz, mig a pusztán fegyverrel leigázott népre mindig csak rabszolgaság várt. Kezdetben a plebejusoknak nem volt szavazatjoguk a közgyűléseken; nem volt részük az államkormányban, közbirtokban ; nem léphettek házasságra a polgárokkal (populi); nem lehettek tagjai a papságnak stb. vagyis kezdetben csak kötelességeket róttak reájuk a mennyiben hadkötelesek és adófizetők voltak, de állampolgári jogokban nem részesíttettek. Végre kitartó küzdelmek után egyenlő jogokat élveztek a patriciusokkal. Foglalkozásra a plebejusok leginkább mezei gazdák voltak. Ok szolgáltatták egyszersmind a legvitézebb gyalog katonaságot. A plebejusoknak csatlakozása a római polgársághoz nem maradt következmény nélkül. A régi polgárság és azoknak fejei a plebejusokhoz képest előnyösebb állást foglaltak el; a régi családfők (patres) mintegy nemesi szabadalmakat alkottak maguknak és a „páter" szót mint valami kitüntető és megkülönböztető nemesi czimet vették föl. Ezen fölfogás, mint istentől rendelt, nemzedékről nemzedékre szállott át és magukat mint kiváltságolt atyáik utódait a „páter" szótol patríciusoknak hivatták és nevezték el. Később, midőn a patriciusok atyáiktól öröklött és istentől rendeknek vélt előnyeiket elvesztették, a „patres" szó csupán a senatus tagjainak jelölésére szolgált. A legrégibb rówai alkolniáity vázlata. Rómában alapítása ') óta királyságot találunk. Hogy e legrégibb idők királyai (753—509) nem öröklés, hanem választás által nyerték hatalmukat, erről a hagyomány egyhangúlag tanúskodik. A királyt a tanács előterjesz') A történészek Róma alapítása évét Krisztus előtti 753. évre teszik.