Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 33 — tes, cum haud vanum timorem ducis crederent, terga dedisse, — - tanta ira accensa est, ut capite anquirendum contio succlamaret. De eo quoque novum certamen ortum : nam, cum bis pecuniae anquisisset, tertio capitis se anquirere diceret, tribuni pl. appellati collegae negarunt se in mora esse, quominus, quod ei more majorum permissum esset, seu legibus seu moribus mallet, anquireret, quoad vel capitis vei pecuniae judicasset privato. — Hasonló példát találunk ugyan Liviusnál, 4, 42. Számtalan példát olvashatunk arra is Liviusnál, hogy a néptribunusok a comitiakon intercedáltak : 3, 13.: Yerginius arripi jubet hominem et in vincula duci, — servaturum (se eum dixit) in vinculis esse ad judicii diem, ut qui hominem necaverit, de eo supplicii sumendi copia populo Romano fiat. Appellati tribuni medio decreto jus auxilii sui expediunt: in vincula conjici vêtant, sisti reum pecuniamque nisi sistatur, populo promitti piacere pronuntiant. — Majd ismét Liviusnál 3, 56. Az állandó törvényszékeknél a quaesitor vagyis a praetor vagy a ki helyette a törvényes nyomozásban elnökölt, mint törvényszéki elnök, a bűnvádi esetekben a vallatást rendesen vezette és önhatalmúlag intézkedett mindazokban, metyek az Ítélet meghozásához és kihirdetéséhez szükségesek voltak. Az Ítélet hozatala a birákhoz és kihirdetése a quaesitor jogköréhez tartozott. A quaesitornak ezen hivatalos ténykedése ellen irányult a néptribunusok intercessioja, jóllehet voltak bizonyos törvények, melyek azt tiltották, sőt több szaktudós véleménye szerint a bűnvádi nyomozásoknál az határozottan ki lett volna zárva, Mommsen, Staatsrecht p. 222. 3. — De az utóbbi vélemények daczára nem hiányzanak egyes példák, melyek azt bizonyítják, hogy az intercessio gyakorlása nem volt oly szokatlan a bün3