Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 3q — nép nem találta indokolhatónak az Ítélet megváltozta­tását vagy épen megsemmisítését, a népgyűlést vezető hivatalnok mindig a nép tekintélyére támaszkodva hagyta helyben azon Ítéletet, mely ellen a provocatio történt. Később Augustus idejében lényeges változás történt a törvénykezés terén: minden Ítélet ellen lehe­tett föllebbezni egy magasabb forumhoz, melytől azután az illető ítélet megerősítése, módosítása vagy megsem­misítése függött. Miután ezeket röviden előrebocsájtottuk, vizsgáljuk, hogy minő természetű, minő következményű volt az in­tercessio az igazságszolgáltatási ügyekben. A néptribunok intercessio ja az igazságszolgáltatási ügyekben azoknak segélyére vonatkozott, kik az ítéle­tet vagy semmi szin alatt sem akarták elfogadni, vagy pedig csak bizonyos föltételek mellett. Ennélfogva min­denki előtt elég világos, hogy a néptribunok e roppant hatalma mily veszélyes volt, vagy lehetett volna az államra, miután e hatalmuknál fogva mindennemű tör­vénykezést megakadályozhattak, hacsak eléggé meg­fontolva nem éltek volna e jogukkal. Azonban bebizo­nyított tény az, hogy a néptribunok majdnem minden alkalommal egyöntetüleg (habár jogilag erre kötelezve nem voltak) és lelkiismeretesen megfontolva jártak el. Ha jogukat érvényesítették valamely ügyben, az majd­nem mindig a közjólét előnyére szolgált. De ha mégis megtörtént volna, hogy a néptribunok beavatkozása bármely oldalról kifogás alá esett volna, ugy minden­kor a legnagyobb rosszalással találkoztak. — Elitélték azt is, ki igazságtalan ügyben használta vagy akarta fölhasználni a néptribunok auxiliumát (Caes b. c. 3. 20.) Azokból, miket az intercessio lényegéről az igaz­ságszolgáltatási ügyekben eddig mondottunk, önkényt következik, hogy a néptribunok ezen beavatkozása mig

Next

/
Thumbnails
Contents