Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 24 — volt a magistratus és senatus között is; mert valamint amott a király megkérdezvén a népet oda törekedett, hogy a mit különben királyi hatalmánál fogva is kivihetne, azt, a népet megnyerve s igy reája támaszkodva emelje érvényre, ugy itt a senatusban is azon volt, hogy a mennyiben csak lehetséges volt, a senatus tanácsával (mellyel, miként említettük, minden fontosabb alkalommal élnie nemcsak jogában állott, de kötelessége is volt) s mintegy beleegyezésével intézkedhessek. Ezen röviden érintett viszonyból azután lassankint bizonyos jog és senatus s populus közti hivatalos eljárási módozat fejlődött ki, melyről bővebben értekezni nem czélja jelen értekezésünknek, hanem csupán csak azt akarjuk jelezni, hogy bármennyire fokozódott is a senatus jogköre, azért eljárási módozatában a legkésőbb időkig lényeges változás nem történt. Ezek előrebocsájtásával térjünk át értekezésünk tulajdonképeni tárgyának, az intercessio gyakorlásának folytatására és pedig, hogy mikor és minő alkalommal foganatosíttatott, és hogy minő befolyása, minő következménye lett ezen intercessionak a senatusban. Hogy az intercessio a senatusban a hatóságok hivatalos működését érintette, kétséget nem szenved. Kitűnik ez Livius (4, 50, 6.) szavaiból: Tribunis militum de morte collegae per senatum quaestiones decernentibus tribuni pl. intercedebant. Hogy mikor vétetett foganatba az intercessio a senatusban és minő befolyása volt, halljuk mindenekelőtt Mommsen nézetét, a ki (227. 1.) igy szól: Das Senatusconsultum wird in dieser Hinsicht ganz ähnlich behandelt, wie das Decretum : nachdem es abgefasst ist, kann jeder Beamte, der höhere, oder auch nur gleiche Gewalt hat, wie derjenige, welcher dasselbe macht, dagegen