Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 22 — jogköréhez tartozott a választás, biztosan el nem dönthető. Azt azonban egyhagulag állítja a hagyomány, hogy Romulus 100 férfiút választott tanácsosokul a legtekintélyesebb polgárok (Raumes) köréből. Később a Titiesek közül, majd utóbb Tarquinius Priscus idejében a Luceresek kebléből még százat-százat választottak be. így tehát a király tanácsosainak száma 300-ra emeltetett. A senatus mindenben függött a királytól: a király engedélye nélkül sem össze nem ülhetett, sem nem kezdeményezhetett, sem pedig határozatait nem érvényesíthette; de viszont a király is tartozott minden fontosabb ügyben a senatus tanácsával élni. A senatusi intézmény fönmaradt a köztársaság idejében is, de mindjárt kezdetben többrendü változáson ment keresztül: p. o. Brutus a megfogyott senatorok számát a lovagok és plebejusok köréből egészítette ki háromszázra. Választattak pedig kezdetben a consulok, később pedig a censorok által. Dictatura alatt a senatus tanácskozásra csakis a dictàtor beleegyezésével volt összehívható; különben rendesen a consul vagy helyettesének jogköréhez tartozott. A decemvireknek és a consuli hatalommal felruházott néptribunoknak szintén volt joguk a senatorokat tanácskozás végett összehívni. Gyülekező helyök a curia Hostilia volt. Azon hi" vatalnok, ki a senatust összehívta, elnökölt egyszersmind a gyűlésen s megállapította a teendők sorát. Ö szólította föl az egyeseket véleményük kijelentésére. Ha a véleménykérdezés be volt fejezve, az elnök csoportosította a különféle véleményeket, megállapította a sorrendet, melyben a vélemények szavazás alá kerülendők voltak. Miután a szükséges előkészületek megtétettek, megkezdődött a szavazás. Szavaztak pedig félrevonu-