Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— ig — a népnek ') akarata, határozata érvényre emeltessék. A comitiakon két főtényezőt látunk szerepelni: a populus és plebs érdekeit képviselő hivatalnokot (magistratus, hatósági személy) és magát a populust és plebset. Az illető hivatalnok, ki a gyűlés vezetésével megbizatott, az összehivott és rendjök szerint osztályozott populust a kérdéses ügyben véleménye iránt megkérdezte és a populus nyilatkozatát följegyezte, hogy arról jelentést tehessen, illetőleg hogy kihirdethesse; a populus pedig a kérdést intéző és véleménynyilvánításra fölhívó hivatalnoknak a gyakorlati szokás szerint (igen vagy nem) felelt. Az intercessio gyakorlásával pedig, midőn az a comitiakon alkalmaztatott, nem a populus, hanem a gyűlést vezető hivatalnok hatásköre érintetett. A gyűlést vezető hivatalnoknak jogköréhez tartozott még a gyűlésnek és minden vele összefüggésben álló ténykedésnek rendezése és hivatalos vezetése; mert mindnyájan, kik a gyűlésen megjelentek, az illető hivatalnok védelme alatt jelentek meg, s igy a törvény oltalma alatt állottak; de viszont minden részvevő engedelmeskedni is tartozott. A gyűlésre jogosított hivatalnoktól függött az előkészítő gyűlésnek (contio) megengedése vagy betiltása. Az előleges tanácskozmány befejeztével, midőn magát a tulajdonképeni gyűlést megnyitni elhatározta, előhozatta a sitellát, vagyis azon sorshúzásra használt edényt, melybe az egyes centuriak vagy tribusok jegyei voltak téve; a kihúzás határozta meg azon sorrendet, mely szerint a szavazásnak kellett történni. Miután minden szükséges előkészület megtétetett, fölhívta a tribusokat a szavazásra. Ezek után nyilvánvaló, hogy a gyűlés rendezésével és vezetésével megbízott hatósági személynek hiva') A nép alatt értendő ugy a populus, mint a plebs. 2*