Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 14 — A plebejusoknak ezen mindinkább fenyegető s veszélyesebbé fajuló maguktartása, de méginkább a több oldalról érkezett ellenségek hirek, tanácskozásra indították a senatust. Többféle indítvány került szőnyegre. Voltak, mint Virginius, kik azt indítványozták, hogy azon Ígéreteket kell teljesíteni, melyeket Servilius a volsk háború előtt tett a népnek a senatus nevében. Mások, köztük Lartius, még több kedvezményt hoztak javaslatba, p. o. hogy a népnek minden adósságát el kellene engedni; és ismét mások, mint Appius Claudius, kik uraságukból épen semmit sem voltak hajlandók engedni, a legnagyobb szigort és ennek végrehajtására a dictaturát ajánlották stb. Appius és pártjának indítványa elfogadtatott, dictatornak megválasztották a nép által kegyelt Valeriust. Az nj dictator is, miként előtte Servilius, megígérte a népnek, hogy bajaik orvosoltatni fognak, mihelyt a haza, a közeledő ellenségektől megszabadul. A nép, habár már számtalanszor rászedetett, hitt és sietett a dictator zászlaja alá. Róma a plebejusok lelkesedett seregével ismét győzedelmeskedett minden ellenségén, az Aequusokon, Volskokon és Sabinokon. A győző dictator nagy diadallal tért vissza és íényes kitüntetésekkel fogadtatott; de a mint arra került volna a sor, hogy a plebejusoknak adott igéret beváltassék, indítványa : hogy az adósok felszabadíttassanak és a nép helyzetén könnyíttessék, elvettetett a senatus által. Valerius nagyon zokon vette, hogy a népnek adott szavát nem áll hatalmában teljesíteni, lemondott a dictatorságról és tüntetve távozott a senátusból. A háború befejeztetvén, a sereget szét kellett volna oszlatni, de a senatus attól tartott, hátha zavarokat fog csinálni, — azért azon ürügy alatt, hogy ujabb háború van kitörő félben, a sereget együtt akarta tartani. A senatus ezen szándéka a lázadást megérlelte. Az ismételten rászedett és reményt vesztett plebejusok