Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 32 — . mégis ludaios voll, mivel, mielőlt a kápolna figyelmemet lekötölle, lállain őket. S csak miulán a kápolna oly nagy érdeklődést kellell s oly magasztos gondolatokat ébresztett föl bennem, enyésztek el azok tudatomból. Mivel továbbá az egész benyomás közül, melyet a vidék rám gyakorolt, ezen kápolna által kellelt bálás volt a legnagyobb annyira, liogy a többi részletek hatásai, úgy szólván, többé-kevésbbé egészen elveszlek, azért tűnik fel emlékezetemben, mintha azon jegyeket, melyeket a vidék visszaidézelt képén észreveszek, nem láltam volna line ez a magyarázata a Gulberlel által fentebb felhozott példának. A reflexió állal azonban nemcsak nagyobb világosságba ludjuk helyezni képzeteinket, hanem azok menele fölölt is uralkodhatunk s igy a tudat tartalmára némileg befolyással lehetünk. Hogy ez lehetséges legyen, szükséges, hogy egy általános nézőpont legyen jelen, mely a gondolatsor menetét meghatározza. A gondolatsornál tehát az egymás után következő képzeteket mindig bizonyos általános nézőpont uralma alatl kapcsoljuk össze egymással s ezt annál könnyebben és annál biztosabban lehetjük, minél jobban belátjuk az egyes képzeteknek az általános nézőponttal s egymással való összelüggésél. A tudat fejlettsége tehát a» lélek működésétől függ : a mily fokig emelkedik ez, ép oly fokig emelkedik amaz. A kellő karöltve jár, együtt emelkednek és együtt csökkennek. Ezen a ludat és a lélek működése között létező szoros viszony csak megerősíti álláspontunk igaz voltát, mely szerint a halat a működő lelek szUkségképeni tüneménye, melynek gazdag tartalmát a lélek egyes megtevései hozzák létre. B. 1>.