Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881
— 30 — annak egységét kimagyarázhassuk. Ily alap a működő lélek. Ennek működése nélkül nincsen ludal s egysége nélkül nincsen ludalegység. A lélek egysége nélkül az egyes lelki tünemények, az érzéklelck, képzetek, vágyak, érzelmek egymás melleit s egymás után létrejöhetnének ugyan, azonban közöttük semmi rend, semmi egymásra utalás sem léteznék. A lelki tünemények azonban ily összefüggéstelenségct sohasem mutatnak. Egyik tünemény mindig a másikra utal. Midőn a léleknek valamely tehetsége működik, az állal a másiknak működése is felkeltetik, hogy a tárgyal más szempontból állítsa elénk. A tárgy szemlélésénél az azutáni vágy vagy tőle való irtózás is fölébred bennünk. Oly tárgyak, melyek bennünk kezdetben irtózást vagy vágyai keltetlek, azoknak tüzetesebb megvizsgálása után épen az ellenkező állapotokat fogják bennünk fölébreszteni. A tehetségek működései egymást legkevésbbé sem zárják ki. Az egyik tehetség működése inegszünhelik, a másiké pedig tovább tart s egy harmadik működését keltheti föl. A léleknek tehát egy'pillanatban több tehetsége is működhetik' s mielőtt az egyik megszűnnék működni, a másik már elkezdheti működését, azért a léleknek egy időben több lelki állapotról s azok változásáról is lehet tudata. Jgy váltakoznak a lelki tünemények, melyek mind ugyanazon tudatnak képezik részjelenségeit. Ezen ludalcgységen épül löl az Én vagyis az öntudat, melyet ilt csak megemlítünk. A tudat, mint lállirk., a működő lélek szükségképeni tüneménye, oly jelenség a lélek lényegén, mely a tartalom bő változatossága mellett is egységes. Értekezésünk elején mondottuk, hogy a tudatban a tudás két részéi lehel és kell megkülönböztetnünk, melyek közül az egyik a tudás tartalmára, a másik pedig a tudásnak, mint lelki meglevésnek, tudására irányul. Ez utóbbi rész az, mely minden lelki meglevés egysége gyanánt tűnik fel; mig az előbbi a tudat bőséges tartalmát eredményezi, ez egyszersmind azon része a tudatnak, mely nagyobb és kisebb világosságban tűnhetik fel előttünk. Midőn