Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1880

- IO — tolla, mely kerületek lakóinak összegét szintén trihusnak nevezték. Minden ingatlan vagyonnak, hogy római birtok lehessen, továbbá minden polgárnak, patríciusnak úgy mint plebeiusnak, hogy polgári jogait gyakorolhassa, valamely Iribusba kellelt iktatva lennie. Róma nagyítása végeit az előbbiekhez csatolta a Quirinalis, Viminalis és Esquilinus — hol maga lakolt — hegyeket. Az etruriaiakkal viselt háborúban bátor és szerencsés hadvezérnek mulatta magát. A legyőzőitektől elveit földeket elosztotta a nép közölt, mi állal kedvét annyira megnyerte, hogy az öl uralmában, melyre csak az atyák választották vala. a legnagyobb készséggel megerősítette. Bölcs uralkodásának gyümölcseit azonban sem ő, sem népe nem élvezhették sokáig. Servius ugyanis, hogy Tarquinius fiait kiengesztelje, minthogy őket illette a Servius állal elfoglalt Irón, leányait adla nekik nőül, a szilaj jellemű Tulliál a szelid Arunsnak, jó indulatú fiatalabb leányát pedig a vad Luciusnak. Aruns és Lucius neje azonban, nem tudni, természetes halállal-e, vagy Lucius és Tullia állal megölelve, elhallak; Lucius ekkor Tulliál vévé nőül, ki a különben is uralkodni vágyó Lucius Tarquiniust arra birla, hogy atyjától erőszakkal ragadja el a trónt. E végből Lucius mindenekelőtt a senatorok többségéi igyekezett magának fényes Ígéretek állal biztosítani és Serviust rágalmak által gyülölllé lenni. Midőn az ezen utón szerzett pártját már elég erősnek liille arra, hogy támaszául szolgálhasson, fegyveresek védelme alall elfoglalta a gyűlések tartására rendelt helyet, a curiát, összehivatta hírnökök állal az atyákat és az őt i

IleLö főhatalom visszaadatását követelte tőlök. Servius, midőn a senalus összehívására való jogának ezen bitorlásáról érlesiill. elment a tanácsházba és kérdőre vonla Tarquiniust ezen telle miatt. Ennek válaszából, hogy ő alyja trónját foglalja el, és pártosainak zajongásából megértelte Serkára a kereskedők, kézmívesek és napszámosokból álló tribus urbanae fölött túlsúlyra emelkedtek.