Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1880

Ismét beállott azon idő, midőn Róma lakóit — hiányozván a középosztály — csak gazdagok és szegények képezték. A gazdagok közöl sokan terjedelmes földjeik mivelésére rabszolgáival vásároltak, kik, hogy szánandó sorsukon könnyítsenek, uraik ellen fellázadtak, de hosszas küzdelem után, melyben egy millió rabszolga veszlelle el éleiét, legyőzeltek. Nem igy a szegény osztály, melynek folytonos zavargásai által kicsikart engedmények következtében a senatus és közvetve a consulalus tekintélye mindinkább alásülyedt. Ehhez járult, hogy a hadsereg, mely előbb római polgárokból állott, most nagyravágyó czéljaik elérésében kincseik által támogatott vezérek zsoldos hadává lett, mely a törvényeket megvetve, Róma legelőkelőbb polgárait gyilkolta le, mig végre a két ellenségeskedő néposztály, megunván a hosszas küzdelmeket, ismét egyeduralmi, császári kormányzat alá jutott, mely alatt a köztársaság végső idejében is már csak ködképhez hasonló consuli balalom üres czimmc törpült. E korban már vagy több évre előre választották meg a consulokat, vagy egy évre kettőnél többel úgy, hogy kettő - kellő csak néhány hónapig volt hivatalban. Azok, kik január 1. foglalták el állásukat, és a kikről az évet nevezték, voltak a consules ordinarii, a többi mind sull'ecti vagy minores, A császárok, hogy a gazdagok hiúságának hízelegjenek, a consuli jelvények viselésének jogával járó czimct, minthogy magánember rendszerint csak 2 hónapig viselhette a hivatalt s igy az csak kevésre jutott volna —, külön adományozták és pedig úgy, hogy az adlectio inter consulares által mint viri consulares, későbben consulares honorarii, a senátusban a volt consulok — consulalu funcli — között ülhettek, vagy a senatus, természetesen a császár beleegyezésével megengedte nekik az ornamenta vagy insignia consularia használatát, mellyel szükségképen nem járt együtt a seúalus gyűlésein való részvevés joga. A valóságos consuloknak megmaradt a senatus ülésein való elnöklés teljesen értéktelen joga, továbbá némi csekély