Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1880

— 25 — egyesek dicsvágyó terveinek valósítása végeit pártokra szakadt állam összetartására a consulalus elerőtlenedése miatt nem járt haszonnal. Voltak azonban olyan körülmények is, midőn a senatus nagy veszély idején különben mindig a consulatus hatalmának megszorítására törekvő befolyását az úgy nevezett senatus consultum exlremum állal: ..Videant consules. ne quid respublica delrimenli capiat," 'vagy : „Ut impérium populi Romani maicstasque conservelur" — a consulok jogainak kiterjesztésére használta. így az említett határozat értelmében diclatort nevezhettek ki — diclalorem dicere —, vagy ezen hivatal megszűntével ők lellek, ha nem is a név, de a diclalori hatalom birtokosaivá, a mennyiben otthon is elnyerték az impérium alque iudicium summumot, mellyel a ins vitae necisque járt; különben evvel csak a harczlérre távozlukkor ruháztattak föl. A consuli hivatal, illetőleg az impérium militare elfoglalásának napja a századok folyamában többféleképcn változott, mert ha a hivatalbalépés napja eleinte nem is határozlalott meg és a consularis év az egyik esztendő bizonyos keltétől a következő év ugyanazon keltéig tartolt. halálozás, vitium vagy egyéb okokból történt korai lemondás és az ez által szükségessé vált interregnum, késő lemondás miatt a hivatalos év kezdetének előbbre vagy ulóbbra helyezését hozta magával. A hagyomány szerint az első consulok Kr. e. 509. szeptember 13. — Idibus Septembribus — léplek hivatalba; említtetik még szeptember 1 —je — Calendae Septembres —, augusztus 13. és 1. — Idus és Calendae Sextiles —, május 15. — Idus Maiae —, deczember 13. — Idus Décembres — , október 1.— Calendae Octobres - , július 1. Calendae Quinctiles —. márczius 15. — Idus Marliae —, mely utóbbi egy ideig állandó volt úgy, hogy halálozás, lemondás, interregnum, sulíectio azon nem változtattak; de a hivataloknak későbben — K. e. 154. — történt újrarendezése alkalmával január 1. — Calendae lanuariae — fogadtatott el állandóan bátárnapul. Bármely hó Cnlen-