Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1880

- ï; íasztó gyűlés összehívására fölhatalmazolt magíslratus meghalt, vagy a választásokat megelőző jóslatokat figyelembe venni elmulasztotta, *) vagy akár tudva, akár tudtán kivül az ezekre vonatkozó szabályok ellen vétett, a mi által vitium — hiba — állott be, melynek követkéztében a már megválasztottak — vitio creati—, bár nem voltak rá kényszeríthetők, lemondtak, vagy végre a választásnak túlságos elhalasztása esetében. Ilyenkor a patríciusok az új választás megejtésére 5 napra szintén interrexet választottak, ki, ha ezen idő alatt a consulok megválasztása meg nem történt, utódját, ismét 5 napra, maga nevezte ki s í. t. A választás következőképen történt. Az illetékes közeg, interrex, felsőbb vagy egyenlő hatalommal fölruházott magistratus, mint a megválasztandó, tehát consul — rendkívüli esetben dictalor — a comitiát megelőző nap éjjelén, éjfél után a gyűlés helyén — a campus Martiuson — auspiciumot — madárjóslat — tartott, mely igen fontos volt, minthogy a már megkezdett gyűlést is föloszlatták, ha valaki baljóslatú jelt vett észre, pl. mennydörgést, villámlást, zivatart, vagy valaki nehéz *) A római nép babonás hitének tulajdonítható, hogy igen nagy hajlandósággal birt különféle természeti tünemények megfigyelésére és azokból az istenek akaratának magyarázására. Ezen szokás oly általános volt, hogy azt nemcsak a magán-, hanem az állami életben is szigorúan megtartották, sőt külön papi testületeket — augur — is alakítottak, melyeknek hivatalból kellett minden fontosabb állami teendőnél az előjelekből az istenek kedvező, vagy nem kedvező akaratát megtudni. Minthogy ezen időben egyedül a patríciusok birtak az állami ügyekbe befolyassal, ilyen ügyekben csakis ők, vagy az, a kinek ők erre jogot adtak, tudakolhatta az istenek akaratát. Ezen jog — ius auspiciorum —, meghalván a király, vagy a consulok alatt, kikre szintén ők ruházták, valamely vitium következtében — rájuk esett vissza — auspicia ad patres redeunt Liv. VI, 41. — s azt mindaddig gyakorolták, míg az interrex által hirdetett választógyülés az uj consulokat vagy királyt meg nem választotta és ők e joggal azokat föl nem ruházták. Ez oka annak is, hogy a jogfolytonosság föntartása végett az interrexnek mindig patríciusnak kellett lennie. 2