Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878

__ 14 — mekben is megvan már a tudásvágy, mely szerint ismeretlen országokról, népekről, viszonyokról, sőt a körülölte végbe menő természeli tüneményekről többet szeretne tudni, mint a mennyit az iskolában hallott. Az ifjúsági iró tehát nagyon jól felhasználhatja a gyermek e tudásvágyát arra, hogy bevezesse őt a tudomány tágasabb csarnokaiba s megkedveltesse vele a tudománynyal való hálás foglalkozást. De azt kérdezheti tán valaki: minek e tanítási czél az ifjúsági iratokban, hisz ott van erre nézve az iskola? Ilisz a gyermek és ifjú fejét amúgy is mindenféle tudománynyal teletömik az iskolában, minek lehat még többet ennél. Ezen ellenvetésre az a válaszunk: az iskola nem képes minden tanítványát elegendőképen foglalkoztatni, nem képes minden tanítványának tudásvágyát egyformán kielégíteni, pedig azon egyszerű okból, mert tehetségeik nem egyformák. Gyengébb tehetségű tanítványai kedvéért azon vezérelvtől kell magát vezettetnie: „keveset, de jót."

6 Jól tudjuk, hogy minden osztályban vannak olyanok, kik szerencsésebb tehetségeik felhasználása mellett minden iskolai kötelezettségöknek pontoson eleget tesznek. Ezeknek az igaz, hogy lehetne több foglalkozni valót is adni, a nélkül hogy túlterhelleléslől kellene tartanunk; csakhogy a mi ezeknek előnyére volna, az az osztály egy nagyobb részének határozottan kárára válnék. Es e szempontból ítélve meg az ifjúsági iratokat ezek nagyon jó szolgálatol tesznek az ügyes nevelő kezében az ifjak alaposabb kiképezlelésél illetőleg, csak arra kell ügyelni, hogy a nyújtott olvasmány a mennyire lehet összhangzatban legyen az iskolában tanultakkal. Szoktassa meg velők tehát a rendszeres gondolkodást, a tanult nyelvtani szabályoknak legyen élő példája a nyelv rendszeres kezelése által, a földrajzi, természettani, természetrajzi és történelmi ismereteiknek pedig kiegészítője. A főfeladat e tekintetben tagadhatatlanul az iskoláé; a szülőkre itt csak azon kötelesség háramlik, hogy azt, a mit az iskola épít, ők le ne rontsák "az által, hogy egyik vagy másik tárgyról kicsinylőleg,