Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 16 — sokkal előbb ki vannak fejlődve, mintsem a leendő egyednél a levegővel való érintkezésről, vagy a látó és halió idegek injjei eltetéséről szó lehetne. És mindezen szervek akképpen vannak alkotva, oly öszhangzatba vannak hozva az állat természetével, a levegővel és világossággal, hogy azonnal, a mint az állal napvilágra jön, természetszabta teendőjüket végezhetik. Továbbá csak azon állatok birnak fogakkal, melyeknél a táplálék minősége ezt megkívánja, azok birnak karmokkal, melyek ragadozásból élnek, csak azok lapátszerű talpakkal, melyek a föld ásására utalvák, és csak azok birnak uszó hártyával, melyek a vizben élődnek. Az anya teje csak akkor fakadoz, midőn kicsinyének már erre szüksége van, ennek fogai pedig csak akkor bújnak elő, midőn a lest már keményebb eledelt kiván. Az oly állatok, melyeknek tápláléka az évnek csak bizonyos szakához van kötve, épen ezen időben válnak el az anyai méhtöl, midőn a táplálkozásukra megkívántató növény, vagy virág már díszlik stb. Ezen és más hasonló tényekkel szemben csak a legelfogullabb előítélet tagadhatja, hogy a természetben minden erő tervszerűen működik és egy megállapított czél felé törekszik. Minden tehát, a mit látunk, viszfénye és kinyomata az értelemnek, a rendnek, a hatalomnak, a bölcseségnek és dicsőségnek. A természet egy pillanatig sem nyugszik, mindig alakít és átalakít a meglevő anyagból, de nem vakon, hanem terv szerint, a legfelsőbb értelemnek eszméje szerint. „Az alaktalan anyagban — úgymond Virey — az élő organismusnak minden csodáját létrehozni, az izmokat és edényeket, a beleket és az érzés szerveit bámulandó czélszeriiséggel és előrelátással berendezni, az élettelen hustömegbe életet, mozgást, természeti ösztönt lehelni, ez kétségbevonhatatlanul bizonyítéka a legfőbb értelemnek. És ezen bámulandó czélszerüség nem csupán egyes esetekben észlelhető, hanem az egész szerves és szervetlen természetben is látható. Mindenütt egy czél, a szellemibb,