Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 14 — Végre halra van még a materialismusnak fönnebb idézell harmadik tétele, hogy t. i. a világnak képződését nem úgy kell tekinteni, mintha az valami előre megállapított terv szerint történt volna. Hiszen semmi ész, semmi értelem sem működött közre a világ fejlődésében; már pedig ennélkiil megállapított terv nem képzelhető. Ezen tételt megdönti a világban létező mozgás és annak gyönyörű öszhangzása. Az anyag mozgása — s itt nemcsak a világtestek pálya- és sarkköri forgását értjük alatta — oly gyönyörűen öszhangzó, hogy a természet minden legkisebb mozzanata is bizonyos meghatározott czélnak felel meg. Ezen czélszerüség leginkább a szerves lényeknél vehető észre, a legkisebb fűszáltól kezdve föl az emberig. Minden szerves test szerkezete ugyanis olyan, hogy semmi kétséget sem hagy fön az iránt, hogy azt egy a természeti erőket tökéletesen áttekintő és azokon uralkodó értelmi lény az elérendő előre tervezett czélra nézve a legjobban rendezte el. A szerves világban létező eme czélszerüség kétségbevonhatatlanul bizonyítja, hogy itt a mozgató és alakító erők fölölt valami fónsőbb hatalom őrködik, mely ezen erőket kormányozza és működéseiknek irányt szab. Minden sejt, vagy csira még közönyös nedvének microscopicus cseppjében is működik már a szellemi előkép, vagy inkább eszményi minta, melynek hasonlóságához a leendő egyedi lény napról-napra mindinkább fejlődni igyekszik. A physiologia kénytelen ezt tény gyanánt elismerni, miszerint a szerves lényekre nézve kell valami, a szellemben létező, eszményi mintaképnek léteznie, épen úgy, mint a művészi alkat vagy épület létrejötte előtt már létezik a művész lelkében. Sejtjében, csirájában az egyed még egészen közönyös az alak iránt, az csak nagyító üvegen át látható, egyszerű és valami színtelen folyadékkal telt hólyagocska. Minden, általunk ismert szerves test kezdete ilyen, és nincs vegyész vagy anatom, a ki a leendő madár vagy hal ilyen sejthólyagját a leendő