Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 9 — tesek. — De ha a parányok sem együttvéve, sem egyenkint nem önállók, nem föltéllenek, akkor nem is tekinthetők mint önmagoktól létezők ; tehát maga az anyag, mely csak a parányok összetétele, sem lehet önálló, föltétlen, vagyis örök. Amint láttuk, a világ keletkezéséről szóló materialisticus tan első tétele, hogy t. i. az anyag önálló, föltétlen, vagyis örök, nem áll. Vizsgáljuk meg már most a másodikat, hogy a világ örök fejlődés által lett azzá, a mi, és hogy az anyag önmaga által minden kiilsö erő befolyása nélkül lett világgá. Hogy a világ örök fejlődés által nem lehetett azzá, a mi, kitűnik a következőkből: A fejlődés és annak egyes mozzanatai, melyek természetesen időben történnek, bizonyos időpontot tételeznek föl, melyben a fejlődés megindul, és egy másikat, midőn már a fejlődés befejeződik. Ezen két halár nélkül fejlődés nem is képzelhető. A mi fejlődik, az egyik állapotból a másikba megy át; ennélfogva a fejlődés fogalma egy oly állapotot tételez föl, mely a fejlődés processusát megelőzte. De épen ebből látszik, hogy a fejlődésnek kezdettel kell birnia, mert különben fejlődésről szó sem lehet. Ugyanez áll a másik időhatárról, vagyis a fejlődés végéről is. Mert a fejlődésnek kell valami kitűzött czéljának is lenni, melyei ha eléri, megszűnt fejlődés lenni, minthogy az, a mi fejlődés alalt volt, már oly állapotba jutott, melyhez ama fejlődés kívántatott. Valóban megfoghatatlan, miként beszélhet a materialismus „örök'

4

, ..fejlődésrőlhiszen ez tárgyilagos ellenmondás (contradiclio in adiecto). Továbbá, lia a világ fejlődése örökké tartó és kezdete nem volt, akkor a világ — minthogy a fejlődés fogalma egymásra következő fokozatokat tételez föl — eddig a fejlődésnek vagy csak bizonyos szám/í, vagy pedig számtalan fokán ment már át. Azonban sem az egyik, sem a másik eset nem lehetséges. Mert a) ha azt fogadjuk el, hogy a világ fejlődésében nap-