Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

a sarkokhoz közel. Függ másodszor a fölmelegedés mérve az idő tartamától. Minél tovább van kitéve valamely hely a nap hatásának, annál több hőt nyel el, és annál erösebben melegszik föl. Vannak azonban még más körülmények is, melyek jelentékenyen befolynak a föld fölületének egyenlőtlen fölmelegedésére, ilyenek: a szárazföld nagyszámú függélyes és vízszintes tagosulásai, a különböző anyagok : víz, hó, kövek, földnemek és növények; ezek mind más és más hőelnyelő képességgel birnak, s minthogy a hőelnyeléssel egyenes arányban van a hőkisugárzás, mondhatjuk, hogy mind más és más hősugárzásuak. Továbbá a föld fölületének szilárd részei kevesebb hőt igényelnek, hogy ugyanazon hőfokra emelkedjenek, mint a víz; azok, ha egyenlő hőmennyiséget közlünk velük, vagy vonunk el tőlük, nagyobb hőfokra emelkednek, illetőleg szállnak le, mint a viz, föltéve, hogy tömegök egyenlő. A különböző testek eme képességét hőfoghatóságnak vagy fajhőségnek nevezi a természettan. Azon test bir nagyobb hőfoghatósággal, mely hason tömeg mellett több hőt kiván, hogy ugyanazon hőfokra fölmelegedjék. A viz legnagyobb fajhőséggel bir, tehát a föld fölületének vizrészei, a tengerek, jóval későbben melegszenek föl s viszont későbben hűlnek is ki, mint a földrészek. Ehhez járul még, hogy a tenger fölülete tükröző és nem rögös vagy göröngyös, mint a szilárd részeké, az előbbi jobban visszaveri a hősugarakat mint az utóbbi. Mindezeknek szükségképeni következménye az, hogy a föld szilárd fölülete nagyobb hőváltozásokat szenved, mint a tenger. Földünk fölületével, ha nem is függ össze szorosan, de vele mindenesetre érintkezik s hozzá tapad a légkör, mely elnevezését épen azon körülménytől vette, hogy a földet mint burok veszi körül. A légkör hőjét legnagyobbrészt a földtől nyeri vezetés által; hőmérséke tehát ugyan oly változásoknak van alávetve, mint a földrészé, mely fölött