Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 4 — Az idő változatai akaratunktól teljesen függetlenek, más szavakkal: e tér az, melyen az ember, a természet ura, megszűnik az lenni és meghajolni kénytelen. Hányszor semmisíti meg legszebb reményeinket, hányszor húzza keresztül kérlelhetetlenül számításainkat! S még csak be sem perelhetjük! Azon kisebb kellemetlenségek pedig, melyeket talán mindenki megért már, midőn e nevezetes hatalommal szembe szállani bátorkodott, szót alig érdemelnek. A tényezők, melyek alkotják, a föltételek, melyektől függ, oly számosak és sokoldalúak, hogy az évek hosszú során át a legnagyobb gonddal és pontossággal eszközölt megfigyelések is csak homályos és bizonytalan pillantást engednek az időjárás titokzatos gépezetébe. A tényezők és föltételek sokféleségével természetes összefüggésben van az eredmények változatossága. Mert van-e változóbb valami, mint az időjárás?! De épen e változatosság, mondhatni szabálytalanság teszi lakhatóvá földgömbünket, az okozatok különfélesége eredményezi az egyensúlyt, mely a föld minden lakójának biztosítja az öt megillető részt a melegségből és nedvességből úgy, mint az egészséges levegőből. Az említett szabálytalanságból a szabályt, a törvényt megállapítani képezi főfeladatát az időjárástannak. E tudomány még most csak gyermekkorát éli; de az előjelek után Ítélve óriásnak Ígérkezik. Lassan bár, de biztosan halad czélja felé, mely nem más, mint, hogy az egyes jelenségek tüzetes megfigyelése és szorgalmas följegyzése által könnyen érthető és általános értékű törvényeket alkosson. Az első lépést a nagy föladat megoldására megtette a nagy emlékű Humboldt Sándor, övé e téren a kezdeményezés dicsősége. Világra szóló utazásai alkalmával megvetette alapját a rendszeres figyelő állomásoknak, melyek a természeti erők módozatainak tanulmányozása által természeti törvényeket alkotni vannak hivatva ; törvényeket, melyek bepillantást engednek ama tünemények sorozatába, hol az okok működése nyilvánul. Napjainkban az egyöntetű följegyzések-