Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 21 — nyek közbejöttével a légkörből ismét kiválnak s az úgynevezett légköri lecsapódásokat vagy a légkör viztüneményeit alkotják. Hogy az^ említett tünemények keletkezését könnyen megérthessük, egy physicai törvényt — Dalton (angol 1801) törvényét — kell csak idéznünk, mely szerint : bármely térfogatú lég bizonyos hőmérsék mellett csak határozott menynyiségii párát fogad be, és hogy az ilyen páratelt légben a hőmérsék kisebbedése folytán a párák összesűrűsödnek s vízhólyagocskák alakjában mint köd vagy felhő válnak ki. A légben úszkáló párák annak nedvességet kölcsönöznek, mit légnedvességnek nevezünk. Megkülönböztetünk kétféle légnedvességet: általánost és viszonyost. Az első alatt bizonyos térfogatú légben tartalmazott párák általános súlyát értjük. E páramennyiség lehet nagy, de azért nem valószínű a lecsapódások bármelyikének is bekövetkezése. Az általánosnál nagyobb fontosságú a viszonyos páratartalom. Ez nem egyéb, mint ama viszony, mely határozott térfogatú légben valóban jelen levő páratartalom és azon páramenynyiség közt létezik, mely az uralkodó hőfok mellett a tért párateltté tenné; tehát a valódi és a lehetséges legnagyobb páratartalom közti viszony adja a viszonyos légnedvességet. A viszonyt kifejező szám nagyságából következtethetünk a párák összesflrüsödésére. Ha viszonyos nedvesség = 1, vagy közel = 1, akkor már csekély lehűlés lecsapódást eredményez; ilyenkor azt mondjuk, a lég nedves. Ha a viszonyszám kis törtszám, akkor kisebb mérvű lehűlés még nem eszközöl lecsapódást; ilyenkor a lég száraz. Mindazáltal alkalmas körülmények közbejöttével utóbbi esetben is lehűlhet a lég annyira, hogy páratelt lesz, s mint ilyen lecsapódásokat hozhat létre. A körlég párateltsége tehát mindenkor a hőmérséktől függ. A hideg lég már csekély páratartalom mellett is páratelt; ugyanazon páramennyiség tehát mig a meleg levegőt szárazzá teszi, addig a hideget nedvessé változtatja A hő-