Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

». 14 — hül ki mint a víz, tehát a lég is, mely a föld fölött terül el, gyorsabban hül le; a víz fölötti lég a hidegebb által szorítva fölemelkedik és a part felé ömlik, mig alul a hidegebb a víz felé. A partvidék lakói reggel tengeri, este pedig szárazföldi szélről beszélnek. Ugyanazon tünemény, mely az elősorolt esetekben kisebb határok közt jön létre, megtörténik és pedig ugyanazon szabályszerűséggel légkörünk nagy kiterjedésű felsőSb és alsóbb részeiben is. Az egyik résznek fölemelkedése és a másiknak alásülyedése, a heves küzdelem, ha a kettő egymással találkozik, a fölcserélt helyzet, mind nem egyebek, mint természetes következményei amaz állásnak, melyet földünk a nap ellenében elfoglal, mint a különböző helyek különböző átmelegedésének szükségképí kifolyása. Kisértsük meg a mondottakat részletezve a tárgyhoz tartozó tények elősorolása állal világossá s mintegy kézzelfoghatóvá tenni. A hő hatása alatt a légtenger is két áramot képez: egyik az éjszaki vagy sarki, másik az egyenlítői. Az elsőnek iránya határozottan éjszaki; de mig az a sarkoktól a földnek olyan pontjaihoz ér, melyeknek mozgási sebessége épen a sarkoktól való távolság mialt nagyobb, a határozott éjszaki irány inkább és inkább keletivé változik. Az éjszaki szélből tehát keleti lesz, egyrészt a föld tengelye körüli forgása következtében, másrészt pedig a légkörnek a föld— fölületével való laza összefüggése miatt. A lég, mint jóval ritkább anyag, a föld sebes mozgását nem tudja követni, tehát nyugatról keletnek visszamarad és ugy találkozunk vele mint keleti széllel. Az egyenlítői áram hasonló változáson megy át. Iránya határozottan déli, de a föld forgása miatt belőle lassan-lassan délnyugati, sőt valóságos nyugati szél fejlő— dik Jd. Az egyenlítői áram kezdetben mintegy 20000 láb magasságban halad, magasságából azonban folyton veszt, ugy