Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1875

— 10 — ^iájíani.

u Guizot szintén így nyilatkozik: ..Ez (az inquisitio) eleinte inkább politikai, mint vallási intézmény vala s rendeltetése inkább a rend föntartása, mint a hit védelme volt.

u Végül idézhetjük Renant is. ki ekép nyilatkozik: ,.Az inquisitio spanyol intézmény volt, nem is annyira vallási, mint inkább politikai." (Pesti Napló 1875. decz. 5-én). Nem akarjuk idézni azon számtalan katli. írókat, kik a fönebb említett prot. Írókkal hasonlóképen a spanyol inquisitio államiságát vitatják és bizonyítják be; csak nz 1812-ki cortesek nyilatkozatát olvassuk el: ..A spanyol királyok soha sem fogadták el az inquisitio ellen benyújtott tanácslatokat; mert ök minden alkalommal tetszésük szerint kinevezhették, fölfüggeszthették, vagy el is bocsáthatták az inquisitorokat." Mennyire igaz ezen, az inquisitio állami jellegét bizonyító Ítélet, kitűnik magának az inquisitionak 1484. évi határozataiból, melyekben többször eléfordulnak e kifejezések: ü fölségök — Ferdinánd és Izabella — akarják, határozzák, parancsolják: ő fölségök megengedik; a fönséges uralkodók a király és királyné, parancsolják, stb ; de az egyházi hatalomról, ennek akaratáról és rendeiményeiröl egyetlen szó sincs. Elfogulatlan ember így vélekedik az inquisitioról s a szélsőségektől óvakodva, részrehajlatlanul szemléli a történeti jelenetek fény- és árnyoldalait; ami rosz, azt rosznak nevezi, a jót pedig ellenfelében is elismeri. Ki győzné előszámlálni az inquisitio felöl elterjedt mesék ezreit? Nemcsak regényekben, nemcsak a költök képzeletében, hanem a komolyabb munkák lapjain is hemzsegnek e szándékos vagy szándéktalan tévedések. Legtöbben azzal hibáznak, hogy az inquisitiot nem a 15. és 16.. hanem a 19. század elveivel ítélik meg s ép azért ítéletük nem lehet helyes. Mert az inquisitio a középkor azon nézetén alapult, miszerint a hittől való eltérés felségsértő bűn s csak az állam vallását követő egyén lehet az államnak megbízható polgára. Az inquisitio megbirálásánál sokan nem gondolnak arra, hogy azon időknek törvényei sokkal szigorúabbak voltak, mint századunkéi. Sok vétség, mely most csekély büntetést vonna maga után, akkor csak vérrel volt kiengesztelhető. Ha a történelmet elfogulatlanul olvassuk, ezen állítást nagyon is bebizonyítotfnak taláiandjuk. Továbbá nem kell megfeledkezni arról sem, hogy az eretnekek halálra Ítélését nemcsak az inquisitio gyakorló, hanem ez más országokban, más vallásfelekezeteknél is szokásban volt. Jól mondja Cantu; „Mi szerencsések vagyunk oly korban élhetni, midőn a vallás meggyőzésen s imán kívül egyéb fegyvert nem használ; de követelhetjük-e ezt akkor, midőn a tudatlanság, szenvedély s mélyen gyökerező meggyőződések minden elvet a szélsőségig vittek? Követelhetjük-e azt, midőn sokkal felvilágosultabb századokban és pedig a lelkiismeret szabadságának nevében látunk gyakoroltatni, nem dühöngő kegyetlenkedést, hanem rendes perfolyamatot egész a halálos ítéletig a külön véleményüek ellen? A hit századaiban nem ismertetett más mód a saját vallás megőrzésére, mint megsemmisítése a többieknek." Az inquisitio üldözöttéi és áldozatai között továbbá nem kis számmal vannak boszorkányok, varázslók, sodomiták, kétnejüek. egyházrablók, uzsorások, gyilkosok stb.. kik máshol is üldöztetlek, sőt még két száz évvel később is a boszorkányok máglyán égettettek meg. Lássuk, mily viszonyban állottak a pápák az inquisitioval. Az adatokból, melyeket az inquisitio legnagyobb ellensége. Llorente is felhoz, kit különben a papság iránti előszeretetről vádolni nem lehet, kitűnik, hogy épen a pápák viseltettek legkisebb hajlandósággal ezen intézmény iránt, sőt mindent elkövettek, hogy azt korlátozzák. IV. Sixtus pápa. mint már fönebb is említők, az inquisitio behozatalának helybenhagyása után csakhamar panaszkodott, hogy a királyi tervet csak általánosságban közölték vele, s így arról helytelen fogalmat szerzett; azért többször kifejezé elégedetlenségét s az intézmény ellen oly sok vádat emelt, hocry a két udvar között súrlódások keletkeztek, minek következtében Ferdinánd Rómából minden alattvalóját hazaidézte, sőt még a követek is mindkét részről visszahivattak. Sixtus mindent elkövetett, hogy az inquisitio önkényszerü eljárását korlátozza, s ép azért a sevillai érseket nevezte ki pápai felebbviteli bíróul, kihez azok. kikkel az inquisitio keményen bánnék, felfolyamodhassanak. S midőn látta, hogy ez sem jár el elegendő szelídséggel, kívánta, hogy az Ítéletek ellen