Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1875

— 7 — zsinat 57. czikkében e szavakkal lilta meg: „ezentúl egy zsidó se kényszeríttessék a kereszténységre/' E kényszer következtében sokan — habár legnagyobb részben csak szinleg — fölvették a keresztséget Mivel közölök többen, mint a negyedik toledoi zsinat 59-dik czikke mondja, még mindig alattomos zsidók, elnevezték őket maranoknak 2), kik már 690-ben a nyugoti góth birodalom megdöntését és az afrikai saracenokkal való szövetkezést tervezték. De Egica király felfödözvén felségáruló tervöket, őket keményen megbünteté. A vétkesek rabszolgákká tétettek s a saracenok beütése szerencsesen elháríttatott. A hetedik század csapásaiból azonban csakhamar felüdültek a spanyolhoni zsidók; mert az arabok uralma alatt ismét gazdagság-, hatalom-, befolyás- és hivatalokhoz jutottak; virágzó iskoláik voltak s oly nagy jelentőségre és műveltségi-e vergődtek Spanyolhonban, milyennel Európában sehol sem dicsekedhettek. A nyilvános hivatalok közöl több zsidók által töltetett be,- X. Alfonz csillagászati ismereteik miatt több zsidó tudóst gyűjtött maga körül. Zsidók voltak gyakran a királyok és grandok udvarmesterei, gondnokai és kincstárnokai; sokan közölök az orvosi tudományokban jártasok levén, a legmagasabb családok köreibe és titkaiba befészkelték magokat; sőt voltak a királyoknak zsidó kegyenczeik és pénzügyministereik. Ily roppant előnyökben és kiváltságokban részesültek a zsidók Spanyolhonban, nem csoda tehát, ha a spanyol nép, látván azoknak nem a legjobb irányú működését, ellenszenvvel viseltetett irányokban. És ezen ellenszenv tettekben, még pedig a zsidókra nézve nagyon is veszélyes fordulatú tettekben nyilatkozott, leginkább a spanyolok és mórok közötti vallásháborúban, ugy hogy a pápáknak és papságnak kellett őket védelmezniük. így a többi közt II. Sándor pápa a spanyol püspökökhöz intézett breveben dicséri ezeknek abbeli eljárását, hogy a zsidókat védelmezték és legyilkoltatásukat megakadályozták. A valóságos zsidóknál azonban sokkal veszélyesebbek voltak a maranok, vagyis a megkeresztelt zsidók, kiknek száma a 14-dik század vége felé történt zsidóüldözés folytán még nagyobb mérvben növekedett, kik nemcsak fényes tisztségre emelkedtek s számos nemes családdal házasság folytán összeköttetésbe jöttek, hanem még közölök többnek magasabb egyházi hivatalokra is sikerült följutnia. Az így nyert befolyásukat és összehalmozott kincseiket arra használák, hogy a spanyol nemzetiség és keresztény hit fölött a zsidóságnak diadalt szerezzenek. A veszélyt, mely az államot és vallást fenyegette, csakhamar többen átlátták s azért folytonosan ostromolták Ferdinándot és Izabellát, hogy a maranok ellen tegyék meg a kellő lépéseket. A bajt eltávolítandó, 1478-ban az uralkodó pár megegyezett abban, hogy a megszűnt egyházi inquisitio helyébe egy másikat állít föl. A tanácsot erre nézve — mint mondják — a siciliai inquisitor Barberis Fülöp, Alonso de Ojeda domonkosi perjel, Diego de Merlo. sevillai törvényszéki ülnök és a pápai követ, Nicolo Franco adták. Izabella királyné az inquisitio behozatala iránti javaslatot kezdetben idegenkedéssel fogadta; de végre mégis csak beleegyezett, sőt végrendeletében annak szükségességét kifejté és utódainak is ajánlá. IV. Sixtus pápa 1478 nov. 1-röl kelt bullájában megadá az erre vonatkozó megerősítést; de nemsokára 1482. jan. 29-én panaszkodott, miszerint az inquisitio megerősítésére vonatkozó bullát azáltal csalták ki tőle, hogy a királyi tervet csak általános vázlatban közölték vele, minek következtében helytelen fogalmat szerzett magának a dolog felöl. Az első hitnyomozó törvényszék 1481-ben Sevillában állíttatott föl, hol az alattomos zsidók leginkább ellenségesen léptek fel a keresztények ellen. Az első királyi inquisitorok Morillo Mihály, Martin János és két udvari lelkész valának. Jól mondja Hefele, hogy itt kezdődik a spanyol állami inquisitio, mely a hasonnevű egyházi intézettől már elvileg abban különbözik, hogy az eretnekek nyomozásával és büntetésével megbízott papi vagy világi egyének koránsem úgy jelentek meg, mint egyházi szolgák, hanem mint államhivatalnokok és kineveztetésöket valamint utasításaikat a fejedelmektől nyerék. A sevillai hitnyomozó törvényszék azzal kezdte meg működését, hogy 1481. jan. 2-án több pontból álló 2) Ebből „Maran atha. az úr jö." Kor I. Ifi, i'2. f