Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1873

— 6 — Leket, melyeket másodelöde az egyház testén ütött. S így többi között azon rendet, mely sz. István nemzetét keresztvízre tartá, a II. József által 1786. évi decz. 4-i rendelete következtében eltörölt sz. Benedek-rendet a magyar országgyűlés egyhangú kérelmére 1802-ben apr. 25-én visszaállttá, minden azelőtti anyagi és lelki javaival újra föiruházá, oly föltétellel, hogy a rend tiz gymnasiumban a tanítást tartozik magára vállalni, névszerint a győri és pozsonyi akadémiákban, továbbá a nagyszombati, fehérvári, pécsi, soproni, kőszeghi, komáromi, esztergomi és pápai gymnasiumokban. Ily módon sz. Benedek-rendje visszaállíttatván és a visszaállító oklevél értelmében a pápai gymnasiumban is tanításra köteleztetvén lakásul a pálosok székházát, isteni szolgálatra a mellette levő templomot, iskolákul pedig a templom mellett levő azon régi házat vevé át, mely már a pálos-szerzet eltöröltetése előtt is iskola volt. A rend a nevezett helyiségeket birtokába vette s 1806-tól a pannonhegyi főapát látja el a gymnasiumot tanárokkal. Ezen időre esik a jelen egyszerű gymnasiumi épületnek kiigazítása, melynek homlokát nem diszesítik a pogány bölcsek- és költőknek koszorúzott fői; — közepén a szent szűz egyszerű kis szobra látható e felirattal: .,Bölcseségnek széke,— hangosan hirdetve azt, hogy e falak közt a nevelés a vallásra törekszik a tudományt alapítani. A ki a történelmet tanulmányozza és elmélkedik felelte, tagadni nem fogja, hogy a világ eseményei kapcsolatban állanak a nemzetek vallásossága- és erkölcsiségével, s hogy egynémely népfajoknak emelkedése, másoknak hanyatlása leggyakrabban csak következménye azok erényei- vagy bűneinek. Hiszen a vallásosságnak, az erénynek mindenható s ellenállhatlan hatása és befolyása az egyes emberek és egész államok boldogságára oly szembetűnő igazság, hogy a pogányság bölcsei is kifogyhatlanok üdvös következményei elősorolásában. „Az erény, tanítja Plátó, jólétet okoz; valamint minden más, úgy nyilvános, mint egyéni javak eredményezője „Rendesen csak az a köztársaság boldog, melynek hatóságai az igaz Isten és az igazi jónak ismeretével birnak; mert az igazi jónak nem ismerése minden államban számtalan nyilvános és magán szerencsétlenség forrása és eredete Misem hasznosabb az emberi dolgokban, mint az erény, igazság és jámborság 2).

t,

(' Cicero azt vitatja, hogy az erény volt első oka a rómaiak hatalmának; ő igy ir: „A Spanyoloknál számra nézve, — a galloknál erőre, — a karthagóiaknál ravaszságra, — a görögöknél a saépmüvészetekre nézve alantabb állván mindnyájukat fölülmultuk jámborság, vallásosság és bölcseség által Mig Cicero Róma hatalmának forrását a jámborság-, vallásosság- és bölcseségben látta, addig romlásának okául Salvianus a vallástalanságot és az erkölcsök sülyedését állítja, midőn igy ir: „A szegények sanyargattalak, az özvegyek sóhajtanak, az árvák lábbal tapostatnak oly annyira, hogy sokan közülük és pedig müveitek és nem alacsony származásúak a barbarok között római szelíd bánásmódot keresendők, minthogy a rómaiak barbar bánásmódját elviselni képesek nem voltak, — az ellenséghez menekültek, nehogy a nyilvános üldöztetés martalékai legyenek. Ennek következtében részint a góthok, részint a bagaudok, részint pedig más mindenfelé elterjedt bárbárokhoz költöztek, s kiköltözésüket nem bánták meg; mert szivesebben voltak a fogság szine alatt szabadok, mint látszólagos szabadság mellett foglyok. Ez okból a „római polgár" nevezetet, mely egykor nemcsak sokra becsültelelt, de sokba is került, most önkényt elutasítják maguktól és kerülik, nemcsak kevés értékűnek, hanem majdnem megbélyegzőnek tartják. S váljon mi lehetne a római erkölcstelenség kirívóbb bizonyítéka, mint az, hogy a legbecsületesebbek- és legelőkelőbbeket és kiket a római származás legfőbb dicsőség és tiszteletben részesített a római elvetemült erkölcstelenség arra kényszerített, hogy nem akartak rómaiak lenni

4). „Üssétek fel a történelem lapjait," irja egy modern publicista, „járjátok be egymásután a világ minden népét, kérdezzétek meg mind a kormányokat formáik végtelen változatosságában, valamennyi emberfajt, a pusztu') Plató Apol. Socr. ") Pláto Respublica VII. k. Leges. III. k. 3) Cicero Orat. de Harusp, Salvianus. De Gub. Dei V. 5.